Mottó: „Akinek sok pénze van, annak lehet spekulálni, akinek kevés a pénze, annak nem szabad spekulálni, akinek pedig egyáltalán nincs pénze, annak muszáj spekulálni.” André Kostolany


2008. október 29., szerda

Zajlik az élet

Megjelent: Csíki Hírlap, 2008. 10. 28, kedd

Vannak, akik még nem érzékelik saját bőrükön vagy cégük cashflow-ján a világban és az itthon zajló folyamatok hatásait, végzik mindennapi tevékenységüket, azt sem tudják, van-e vagy lesz-e válság. Nekik a jobb. És vannak a kettősök, akik szintén nem tudják, van-e vagy lesz-e válság, de nekik már nem jó, mert nekik már komoly gondokat okozott a kamatemelés, a valutahitelű árfolyam különbözete. Vagy olyanok is vannak, akiknek a bevétel kiesése miatt el kellett bocsátaniuk alkalmazottaik egy részét. Mint például abban a szomszédos megyebeli csempegyárban, ahol a külföldi vásárló lemondta megrendeléseit. 
 

2008. október 15., szerda

Makacsul túlélni

Megjelent: Csíki Hírlap, 2008. 10. 14, kedd

Olyan széleskörű a globalizáció, a világ gazdasági rendszerében minden mindennel annyira összefügg, annyira lerövidültek a távolságok, hogy, ha Amerikában tönkremegy a bankrendszer, vagy legalábbis annak egy része, az azonnal érint minket is. Még ha egyelőre csak egy „kis legyintés vagy szellő” formájában is. Nagyon drukkolok, hogy mi ne érezzünk óránként vihart, orkánt, hogy fejlődő gazdaságunk kibírja azt, amitől Amerika után Németország, Anglia, Olaszország, Japán stb. gazdasága is elkezdett inogni.

Hátha Isãrescu kijelentése: „ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát”, azt jelenti, mi jól vetettük, és emiatt jól fogunk aratni, nem aludni(!), s a fejlődési ütem, ha csökken is, marad legalább a mostanában ígért 6%-on. Mármint 2009-re. 

2008. október 1., szerda

Pénz-Ügy - Ne dögöljön meg a szomszéd kecskéje sem

Megjelent: Csíki Hírlap, 2008. 09. 30, kedd

Megírtam a körbetartozással kapcsolatos cikkeimet, és azóta mintha még több keserű, elfásult vállalkozóval találkoznék, aki már az őrület határán jár, mert hónapok óta csak virtuálisan, egy pár rongyos, áfával és adóval terhes, általa kiállított szolgáltatói számlán látott, leírt számok formájában pénzt, mert például éppen az államnak dolgozott. Többségük, sajnos, olyan kényszervállalkozó, aki a háta közepére kívánta a vállalkozást, csak elbocsájtották, és kénytelen volt megteremteni magának a munkahelyet.