Megjelent: Csíki Hírlap, 2010. 08. 03, kedd
Senki sem szeret adózni, sem magánemberként, sem cégként. Nem azért dolgozunk, nem azért hozunk létre egy céget, dohogjuk, mondjuk, hogy adót fizessünk. Nem csoda, hogy minden joghézagot, minden zavaros megfogalmazást kihasználunk, ha lehet, hogy csökkentsük az amúgy is megcsappant jövedelmünkből, bevételünkből fizetendő „bírságot”, az adót. Igy történt ez az alkalmazás helyetti számlázás esetében is, a munka kiadásával az „egyéni vállalkozónak”, amivel valójában az alkalmazottra hárítottunk az adók, a nyugdíj és az egészségügyi járulékok fizetésének gondját. Különösen, ha fiatal, az ő dolga, hogy mennyi munkanélküli hozzájárulást, mennyi nyugdíjat akar fizetni, hisz az messze van még, de a banknak a hitelt most kell törleszteni, most kell megélni. S vajon mindez miért történt így?
Senki sem szeret adózni, sem magánemberként, sem cégként. Nem azért dolgozunk, nem azért hozunk létre egy céget, dohogjuk, mondjuk, hogy adót fizessünk. Nem csoda, hogy minden joghézagot, minden zavaros megfogalmazást kihasználunk, ha lehet, hogy csökkentsük az amúgy is megcsappant jövedelmünkből, bevételünkből fizetendő „bírságot”, az adót. Igy történt ez az alkalmazás helyetti számlázás esetében is, a munka kiadásával az „egyéni vállalkozónak”, amivel valójában az alkalmazottra hárítottunk az adók, a nyugdíj és az egészségügyi járulékok fizetésének gondját. Különösen, ha fiatal, az ő dolga, hogy mennyi munkanélküli hozzájárulást, mennyi nyugdíjat akar fizetni, hisz az messze van még, de a banknak a hitelt most kell törleszteni, most kell megélni. S vajon mindez miért történt így?
