Megjelent: Csíki Hírlap, 2011. 12..20, kedd
Lassan vége az évnek, még egy pár nap van karácsonyig, hamarosan sül a diós-mákos bejgli, fő a töltött káposzta, itt lesz a varázslatos szenteste égi fénye, s aztán máris az év utolsó napja, azaz a számvetésé. A családoké és a vállalkozásoké egyaránt, amikor számba vesszük, hogy mennyire voltunk vagy nem voltunk szerencsések.
De addig is még „finisben” vagyunk, a karácsonyi ünnepek előtti legnagyobb hajrában gyorsan telnek az utolsó adventi hét napjai. Mindenféle sietésben benne vagyunk! Ha elég korán kelünk, láthatjuk, hogy sietnek az emberek a hajnali rorátéra, aztán a későbbi órában a munkába, iskolába. Aztán alig múlik nyolc óra, és máris hallani, hogy püfölik, a piszokra,porra vagy ki tudja kire-mire haragvó, a takarítással kissé megkésett emberek a szőnyegeket, és látni, ahogy függönynélkülivé válnak, és tisztításra várva kinyílnak a házakon az utolsó ablakok.
