Mottó: „Akinek sok pénze van, annak lehet spekulálni, akinek kevés a pénze, annak nem szabad spekulálni, akinek pedig egyáltalán nincs pénze, annak muszáj spekulálni.” André Kostolany


2011. november 24., csütörtök

Az állam útjai kifürkészhetetlenek…

Megjelent: Csíki Hírlap, 2011. 11..22,  kedd 


… pénzéhsége, s az őt képviselő adóhatóság leleményessége határtalan. Az történt, hogy a múlt héten, pénteken hatályba lépett egy, az Adó- és Pénzügyi Hivatal által kiadott rendelet, a 3392/2011-es, amely arról szól, hogyan állapítanak meg hivatalból különböző adókat, ha valaki elfelejtene adóbevallásokat, nyilatkozatokat letenni. Érdekes, figyelemre méltó rendelkezés, különösen annak, akinek esze ágában sem volt csalárdul elhallgatni az adóit.
Ami igaz, igaz, a törvényeket be kell tartani, amilyenek, olyanok, de másfelől az is igaz, hogy most, ha egy kisebb céggel rendelkezik valaki, akkor annak jogásznak, könyvelőnek, bérelszámolónak, adószakértőnek, munkajogásznak, tűzoltónak, egészségügyi szakembernek, környezetvédőnek, szerzői jogtudornak, cégbírósági szakembernek és még nem tudom minek kellene lennie, ugyanúgy, mintha egy hadseregnyi alkalmazottal, könyvelővel, ügyvédekkel megtámogatott multinacionális cég lenne. Nem beszélve a szakmai követelményekről. Mert az is jó lenne, ha lenne! De az egyéni vállalkozásokon kívül, ahol a szakmai tudás papíron való bizonyítása elengedhetetlen feltétele az engedélynek, (bár az sem mindig jelent valódi ismereteket!), a társaságok, a káefték alapításához nem kell(ett) még az sem. Az is kereskedő lehetett, aki, utoljára gyermekkorában játszott boltost a szomszéd gyerekkel, és az is, aki a román kapitalizmus hőskorában, sokáig török vagy kínai női alsóneműt árult az autó csomagtartójából.

2011. november 10., csütörtök

Baj van Köpecen!

Megjelent: Csíki Hírlap, 2011. 11.08,  kedd 

Az az igazság, hogy innen, ebből a perspektívából, nagyon úgy néz ki, hogy sötétben tapogatóznak azok, akik hatalmasságukban sorsunk egy részéről döntenek. Ha ilyen sokk érte az unió nagyhatalmú vezetőit, mint az azóta visszatáncolt görög népszavazás híre, akkor valami baj van Köpecen, s ezt most már nem Baróton igazítják, a hagyományok szerint, hanem Brüsszelben, Cannes-ban vagy Athénban, vagy ki tudja, hol.
Hogy miként lehetett ilyen sunyin megharapni a látszólag segítséget nyújtó (de a saját pénztárcájukat is féltő!) védő kezeket, elég ránézni a térképre, és a zónát nevén nevezni. Sohasem volt híres ez a földrajzi hely, történelmi vidék, vagy hogy nevezzem, ami felnyúlik egészen az erősen fogyó zöld hegyeinkig, arról, hogy tartanák az adott szót, az adott szónak lenne becsülete, inkább volt nevezetes ama bizonyos, hírös köpönyegforgatásáról. Ennek a levét isszuk mi is itt időtlen idők óta!