Baj van Köpecen!

Megjelent: Csíki Hírlap, 2011. 11.08,  kedd 

Az az igazság, hogy innen, ebből a perspektívából, nagyon úgy néz ki, hogy sötétben tapogatóznak azok, akik hatalmasságukban sorsunk egy részéről döntenek. Ha ilyen sokk érte az unió nagyhatalmú vezetőit, mint az azóta visszatáncolt görög népszavazás híre, akkor valami baj van Köpecen, s ezt most már nem Baróton igazítják, a hagyományok szerint, hanem Brüsszelben, Cannes-ban vagy Athénban, vagy ki tudja, hol.
Hogy miként lehetett ilyen sunyin megharapni a látszólag segítséget nyújtó (de a saját pénztárcájukat is féltő!) védő kezeket, elég ránézni a térképre, és a zónát nevén nevezni. Sohasem volt híres ez a földrajzi hely, történelmi vidék, vagy hogy nevezzem, ami felnyúlik egészen az erősen fogyó zöld hegyeinkig, arról, hogy tartanák az adott szót, az adott szónak lenne becsülete, inkább volt nevezetes ama bizonyos, hírös köpönyegforgatásáról. Ennek a levét isszuk mi is itt időtlen idők óta!

Nehogy most azt mondják a kedves olvasók, hogy ez messze van tőlünk, ez a görögök dolga, ez ránk nem vonatkozik, minket ez most nem érint, nem tartozik ránk, van elég bajunk nekünk is! Ez így igaz, hogy ha turistaként nézzük, valóban nem, mert most télen, ha több pénz volna, sem lehetne a görög tengerpartokon „nyaralni”, de egyébként is, az utóbbi időkben, amióta annyit randalíroznak a görögök, háborúznak a kormánnyal, úgy hallottam, jobb a török tengerpartra menni.
De sajnos, a görög helyzet, illetve a hasonlóan sokat emlegetett olasz, spanyol lehetőségtől való félelem, mind-mind érződik a zsebeinken. Amikor kiderült, hogy a görögök mit akarnak: meg akarják szavaztatni, hogy jó-e nekik a segítség, a hiteleik felének eltörlése, valójában, a még nagyobb rabság és függőség mindentől és mindenkitől (ami persze, senkinek sem jó!), erre a hírre egész Európa és a világ megbolydult. Az euró és a svájci frank hirtelen elkezdett masírozni felfelé, a tőzsdékről nem beszélve, mert az a nagyok Barbi-háza. Csak nekem hány olyan ismerősöm, ügyfelem van, akinek euróban vagy svájci frankban van hitele? Na, nekik biztos, nem kell magyarázni, mit jelentett a görög népszavazás híre! De a többi embernek sem, mert csak kúsznak az árak felfelé, minden érthetetlenül drága. Hogy lehet az, hogy sehogy sem akarnak a piac törvényei működni, minél alacsonyabb a kereslet,minél kevesebbet tudunk vagy akarunk vásárolni, annál inkább emelkednek az árak! Érti ezt valaki?
Lám, így függnek össze a világ dolgai és a székely ember lakás- vagy fogyasztói hitele, kamatos kamatának igája, az árak égbe emelkedése a görög miniszterelnök hirtelen támadt félelmével, hogy egyszer majd a népe nagyobb igába döntéséért számon kéri őt a történelem. De ezzel a nemes gondolatból szakadt hősi félelemmel nem sokat foglakozhatott, hamar jobb belátásra térítették azok, akiknek ettől a hazafias döntéstől kegyetlenül kezdett viszketni a pénztárcájuk.
Sehogy nem jó! Ha adnak, sem jó, főleg ha gúzsba kötő, könnyelmű hiteleket adnak könnyelmű, vidám muzsikáló tücsköknek, akik hozzászoknak a könnyelmű költekezéshez. És aztán, ha vesznek sem jó, főleg, ha erőszakkal veszik el azt a hangyától, amit németes szorgalommal sok évig gyűjtött, s akinek ezután folyton erején felül is takarékoskodni kell, mert a tücsök elverte előre a sok nyári keresetét és a hangya megtakarításait, s most nem tudja visszaadni a kölcsönt.
„Így múlik el a világ dicsősége”, dicsőséges mítosza a gazdagságról, a jólétről, a könnyen szerzett javak délibábos tündökléséről. A meg nem alapozott, meg nem dolgozott és érdemelt javak birtoklása utáni kínzó vágy azonnali kielégítésének következményétől.
Azt hiszem, móresre, szerénységre, türelemre és alázatra tanít minket most minden, ami körülöttünk történik. Már ha venni tudjuk a lapot!
De azért jó lenne tudni, hogy mennyi lecke lesz feladva? Vagy mégsem lenne jó? Mert lehet, sokszor jobb, hogy vannak olyan utak, melyek kifürkészhetetlenek? Reménykedjünk a jó útban, és cselekedjünk, ha tudunk, a példaképnek mindig, de most még aktuálisabb, Márton Áron püspök jelmondata szerint!