A hétvégén, nézve a magyar forradalomra szépen vagy kevésbé szépen emlékezőket, hallgatva az ünnepi híreket, hallom, hogy a magyar kormányfő nem vett részt az ünnepségeken (amiért kapott is hideget-meleget), mert fontosabb volt, hogy a brüsszeli barikádokon legyen, a magyarság érdekeit képviselje és megoldásokat javasoljon, mint az otthoni megemlékezéseken szónokoljon.
Hirtelen bevillant a gondolataimba az, hogy vannak olyan magyarok, akik most is, ezekben a vérzivataros gazdasági időkben, ha nem is olyan nagyot, világrendszereket repesztőt, bomlasztót, de mégis, apró kis forradalmakat csinálnak. Persze, nem olyan véres és felemelő eredménnyel, de a folyamatok sok mindenben hasonlítanak, egy fontos különbséggel, hogy a „fegyelmezetlenségért”, a sorból való kilógás miatt járó kígyó és béka, a megtorlás, az átkok nem keletről, és nem ágyúval, hanem szóban és írásban belülről, és belső segítséggel, Nyugatról jönnek.
