Mottó: „Akinek sok pénze van, annak lehet spekulálni, akinek kevés a pénze, annak nem szabad spekulálni, akinek pedig egyáltalán nincs pénze, annak muszáj spekulálni.” André Kostolany


2012. február 9., csütörtök

A hó mint nyersanyag


Megjelent: Csíki Hírlap, 2012. 02. 07., kedd

Gyönyörűen nehéz telünk van. Elbűvölnek a hótól roskadozó ágak, körülöttünk szikráznak a hegyek, ha nehezen kibújik a nap(tegnapelőtt megtörtént egy rövid időre).Óriási pelyhekben, órákig hull hó. Soha ennyi ötletes hóembert nem kürtöltek világgá a közösségi oldalak, sem ennyi szépséges felvételt nem készítettek a mi Tündérországunkról. Az is igaz, hogy a mostani csoda ketyerékkel nem kell órákig lesni a szép pillanatokat.
És jó helyen is lakunk, a hegyek kifogják a kellemetlen, kabát alá bújó szeleket, a hóviharok nagy részét, az utak is, kisebb-nagyobb kieséssel, járhatók.

Erről az igazi nagy hóról gyermekkorunk szép telei jutnak eszünkbe, amikor pacallá ázott bakkancsunk sem számított, vizes ruháink párologtak, míg édesanyánk kihámozott belőlük. S hálával telik meg a szívünk az emlékek miatt, és azért is, hogy ilyen szerencsések vagyunk, mert ide, erre a vidékre születtünk, mert nincs az a svájci, osztrák vagy bármilyen hely, ami felvehetné a versenyt szépségben a gyimesi, a csíki hegyekkel. Hogy mégis el kell vinnie a pénzét annak, aki teheti, és egy igazi jót akar sízni, annak sok oka van, mint ahogy annak is, hogy nem az osztrákok vagy franciák jönnek a mi síparadicsomainkba, s nem a mi panzióinkat, barátságos, melegszívű, vendéglátó helyeinket, felvonóinkat, kedves és olcsó szolgáltatásainkat dicsérik a kül- és belföldiek. Hinnünk kell, hogy lesz ilyen is egyszer! Ilyenszerű álmokról, szép tervekről egyre többet olvashatunk a helyi lapokban, és ne tagadjuk, egyre több megvalósításról is értesülhetünk.Csak a jó hír nem hír, úgy látszik, jobban szeretünk borzongani.
De bármilyen nehézségeket is okoz ez a sok hó, a csapadék kell a földeknek, a hideg a vírusoknak, kártevőknek, a takaró a búzának. És fehérség a lelkünknek, a mindent eltakaró, jótékony puhaság.
Tudom, hogy van, akinek nehéz szépnek látni ezeket a dolgokat, mert szíve összeszorul, ha a mínusz fokokra, a közköltséges számlára gondol, vagy arra, hogy a fészerben kevés a fa, így nem biztos, hogy ki lehet húzni azzal tavaszig. Hogy annyira spórolni kell, hogy a szomszéd néni az illendőségnél többet marad beszélgetni a szomszédnál, a meleg konyhában, mert ott nem csavarják le egészen a fűtőtest szabályzó gombját. És a meleg mellett a vízzel szintén csínján kell bánni, emiatt fürdésre is kevés a lehetőség, hetente egyszer, ha jut, akkor is egy kádacska vizben megfürdik egy egész család, utána a víz a kádban marad másodhasznosításra. A nyugdíj, a kicsi fizetés és a segély, ha van, alig elég a legszükségesebbre, de a közköltséget, a villanyt, a telefont, a kábeltévét, amin a világot látni és elérni lehet, azt mindenképpen ki kell fizetni, s tovább már alig osztható, ami marad.
A vállalkozóknak is kemények ezek a napok, kevesebb a bevétel, nem indulnak a megkínzott autók, a szállításra váró áru is kevesebb, a hideg miatt kevesebben térnek be a virágboltba, üzletbe, kisvendéglőbe, hidegben alacsonyabb a vásárlási kedv, nem kell a belső munka sem, ki akarna ilyenkor festetni vagy javíttatni?
S hiába a remek rendelkezés is, hogy három nap alatt maximum (!) létre lehet hozni egy céget, ha tőkét nem ad mellé az állam, a vállalkozó szelleműek most nem fogják leszakítani a cégbíróság ajtaját. A napokban még biztos nem! 
Látják, szidjuk őket, hogy nem dolgoznak, de mostanában szinte egyedül a törvényhozók fáradhatatlanok, persze, ebbe beledolgoznak az ez évi választások is. Rengeteg változást kell miattuk most életbe ültetni, olyanokat, amelyek tavaly év végén vagy most az év elején születtek, s a cégeknek, a vállalkozásoknak, könyvelőknek ismét sokat kell tanulni. Igen, ismét változott, 
ezredszer az adótörvény, az adóeljárás, a polgári törvénykönyv, az adónyilatkozatokkal kapcsolatos rendelkezések, és még hosszú a sor. 
Szóval a szép, fehér, szikrázó hónak néha árnyékosabb oldalai is vannak, az is igaz viszont, hogy mi mindenért elégedetlenkedünk. Milyen kevés dolognak tudunk örülni! Ha meleg van, ha süt a nap, ha fúj a szél, ha esik az eső, és ha nem esik – ezért van baj. Ha fagy van, azért, ha hull a hó, szintén, ha nem hull, az sem jó, mert nem lesz termés a jótékony hótakaró nélkül, s most, hogy havazott, az a baj, hogy túl sok van belőle. Milyen jó, hogy nem rajtunk múlik a természet irányítása, s így még pár napig szidhatjuk vagy gyönyörködhetünk a ránk esett puhaságban. 
Közhelyként hangzik, de még pár hét, és itt a tavasz, az újabb reménység, az örök hit, hogy bár az elmúlt évek nehéz időszakai sok mindent megváltoztattak az életünkben, voltak, vannak és biztos, még jönnek jó időszakok is. Hát, látják: az utóbbi években összesen ennyi gyermek- boldogságot, mosolyt, örömet hozó hóember nem készült, mint most a napokban. Igaz, ennyi nyersanyag sem volt, mint mostanában!

Nincsenek megjegyzések: