Mottó: „Akinek sok pénze van, annak lehet spekulálni, akinek kevés a pénze, annak nem szabad spekulálni, akinek pedig egyáltalán nincs pénze, annak muszáj spekulálni.” André Kostolany


2012. február 22., szerda

A jó pap is holtig tanul, és…

Megjelent: Csíki Hírlap, 2012. 02. 21., kedd

A napokban részt vettem, szervezőként is, egy reggeltől estig tartó szemináriumon, ahol a 2012-es adókkal, számvitellel, az új polgári törvénykönyv üzleti vetületeivel kapcsolatos újdonságokat, módosításokat vettük számba. A meghívott előadóink, egy-egy nagyra becsült bukaresti, csíkszeredai gazdasági és jogi szakember, valamint a helyi adóhatóság képviselője által tartott előadások, a megérteni, értelmezni és elemezni valók sokasága újra és újra bebizonyították, hogy az élethossziglan tartó tanulás számunkra, a cégek, egyesületek, közbirtokosságok vagy közületek számvitelével, adózásával, bérszámfejtésével foglalkozó szakemberek számára nem üres, uniós szólam, hanem mindennapos, kemény valóság. Szó volt a cégek nyereségadójáról, az áfá-ról, a jövedelemadóról, az év végi mérleggel kapcsolatos zárlati teendőkről, a megváltozott adóeljárási törvényről, sok mindenről. 
A bérelszámolással, a munkavállalók, az egyéni vállalkozók egészségügyi, nyugdíj-, munkaadói és munkavállalói járulékával kapcsolatos változások számbavételére, ezek sokaságára és bonyolultságára való tekintettel, nem kerülhetett sor, egy napba nem fért bele még ez is. Az új polgári törvénykönyvvel kapcsolatos előadás arról győzött meg mindnyájunkat, hogy bár igaz, ennek a könyvelők asztalán is ott a helye, mert elkerülhetetlen, hogy megismerjük a szakterületünkkel kapcsolatos törvényi előírásokat, de azt is tudomásul kell vennünk, hogy a szerződések és az üzleti élet egyéb területeinek jogi bonyolultsága már nem a mi asztalunk. Ez már teljesen a jogászoké, és ha eddig nem tettük meg, a saját és a vállalkozóink biztonsága érdekében le kell mondanunk a „jogászkodásról”, el kell ismernünk, hogy nem szabad könyvelőkre bízni a szerződések megírását. Különösen az új polgári törvénykönyv megjelenése után! Tudom, hogy egy kis cégnek anyagilag megterhelő lehet, hogy még ügyvédhez is forduljon egy szerződés vagy egy követelésbehajtás miatti felszólítás (de mennyivel hatásosabb!) megírása végett, vagy hogy alvállalkozóként ügyvéddel elolvastasson és értelmeztessen egy szerződést, de ha nem teszi meg, rendkívüli hátrányokkal járhat számára, ha a csavarosan megfogalmazott szöveget nem tudatosan és minden részletét ismerve vállalta és írta alá. Előbb-utóbb meg kell tanulnunk ügyvédhez fordulni, ha nem akarjuk, hogy többet veszítsünk a vámon, mint a réven. A romániai kapitalizmus hajnalán, a kilencvenes évek elején egy kis, jó értelemben vett borzongással hallgattuk a „nagy” magyar vagy más külföldi vállalkozóktól, üzleti tárgyalások alatt, a komoly kijelentést, hogy „ezt még meg kell beszélnem az ügyvédemmel” vagy „a könyvelőmmel”. Ó, már ügyvédje is van, milyen komoly vállalkozás lehet – mondtuk, és évekre megnyomorított a rosszul megkötött üzlet. Az utóbbi, hogy meg kell beszélnem a könyvelőmmel, húsz év multán már itt is elhangzik néha, még a legkisebb vállalkozók szájából is, bár nem elég gyakran – bizonyára mindkét fél háza táján található kommunikációs és egyéb okok, zavarok miatt –, de az „ügyvédemmel” kapcsolatos kijelentés csak közepes vagy annál nagyobb vállalkozók szájában gyakoribb vagy természetesebb. Hát igen, azt hiszem, múlóban kellene lennie a „mindenki könyvelő, aki él és mozog”korszaknak, mert hogy ez egy könnyű szakma és ehhez, mint a hokihoz, mindenki ért. De a polihisztor, a mindentudó könyvelő mítoszának is, mert nem lehet mindent tudni, a szerződések és egyéb jogi ínyencségek ma már csak a jogászokra tartoznak. És egyébként is, egyre több a gazdasági jogban rendkívül jártas, szakosodott ügyvéd. De talán a mi házunk táján is, a szakosodással, az egy-egy területre való koncentrálással mindenki jobban járna. Mert ha volnának szakosodott, többnyire csak egyesületekkel foglalkozó könyvelők, közbirtokosságokat, kis cégeket vagy egyéni vállalkozásokat könyvelő könyvelők, mindenkinek, ha nem is könnyebb, de „szakszerűbb” lenne az élete. Ha létezne szakosodás, akkor is sokat kellene tanulnia egy könyvelőnek, a mai, évente többször is változó törvények miatt. Bár nem tudom, hogy a mai könyvelő-túltermelésben szenvedő, és cégekben fogyatkozó világban egy ilyen gazdasági potenciállal rendelkező városban például, mint a mienk, mennyire lenne célravezető az a fajta szakosodás, ami külföldön megszokott, és ami itt nálunk, a nagy multinacionális könyvelő cégek esetében a belső struktúrában valósul meg. Ezekre a bigfour-osokra, vagy más, ehhez hasonló nagyokra a házon belüli szakosodás a jellemző, s a több száz alkalmazottból vagy száz csak az áfá-val foglakozik, a másik száz jövedelemadóban kitűnő, több tíz a könyvvizsgálattal és ugyanazon a cégen belül jogászok hada az adójoggal vagy üzleti joggal foglalkozik, és így tovább. Ilyen körülmények között, itt és most, tényleg erején felül sok mindent kell csinálnia és megtanulnia a könyvelőnek a megélhetésért, az életben maradásért (hasonlóan a többi kisméretű és tőkehiányos egyéni vállalkozóhoz és kis céghez) – hogy a fehér és látható zónában megmaradhasson, árakban alullicitálva egymást, megharcolva a feketekönyvelés egyre növekvő rákfenéjével, megbirkózva az egyedüllét vagy a kisméret minden hátrányával, ami a kiváló szakember alkalmazottak, a megfelelő logisztika hiányától a tudás és az információ megfizethetetlenségéig terjed. Így hát tanulni kell éjjel-nappal, hogy naprakészek legyünk, mert kockázatosnak látszik az egy területre való koncentrálás, könyvelni kell a nagyon kis méretű, aktatáska székhelyű cégektől külföldi tulajdonú cégig, egyéni vállalkozástól az alapítványig mindent és minden szakágban. Érteni kell az adótanácsadást és a törvényszéki könyvszakértői munkát, felszámolást, céges és európai uniós auditálást, és még sok mindent. Ahhoz, hogy megfelelő legyen a szolgáltatás, „nem középiskolás fokon” kell tudni a szakmát. De valószínű, tetszik, nem tetszik, eljön az idő a mi szakmánkban is, mint az ügyvédeknél, hogy még egy ilyen kis városban is szakosodni fognak a könyvelők, és az ügyfelek sem tőlünk kérik majd a felszólítások és szerződések megírását vagy átolvasását.

Nincsenek megjegyzések: