Romániában a könyvelői szakmát, éppen úgy mint a közjegyzőit, ügyvédit, orvosit a nagybetűs TÖRVÉNY szabályozza. De hát valami furcsa módon, a könyvelői szakmában senki sem tartotta jó ideig fontosnak a törvényt. Azt szoktam mondogatni, ha képesnek titulálta magát, még a vécésnénike is könyvelt. Csak úgy kinevezte magát könyvelőnek és könyvelt.
Ezért nem becsülték meg, nem tartották más szakmához méltónak, egyenrangúnak a könyvelői szakmát. Mert bárki értett hozzá, mint a focihoz vagy Csíkban a hokihoz. Meg lehetett tenni ezt ezzel a máshol igen nagyra becsült szakmával. Igaz, hogy a törvény is itt-ott félre- és belemagyarázható volt, de nem ennyire. Tavalyig. A 2007–2008-as évben sok minden megváltozott, a szakmánkat behatároló szabályozás mindenképpen. A mentalitás, a változásokhoz való hozzáállás nem biztos, és lehet, hogy még egy ideig ez nehezen fog menni. Attól függ, kinek milyen a temperamentuma.
Hallottam olyant is, hogyha egy törvényben valamely szakaszra nincs büntetés előirányozva, azt nem kell betartani. Ez így nem lehet igaz, legfeljebb azt akarta jelenteni, hogy annak kell betartani a törvényt, akire az vonatkozik, nem pedig azt, hogy házőrzőként valaki mással kell betartatni. A törvény nem ismerete nem mentesít a felelősségtől.
Tehát a cég könyveinek vezetését, más szóval könyvelését, számvitelét három nagy kérdéskör határozza meg: a „mit?”, „hogyan?” és „ki?”.
Az első kérdésre az agyonmódosított Társasági Törvény (Legea 31/1990) adja meg a választ, és leírja, hogy ha céget alapítottunk, akkor annak a könyveit vezetni kötelező, és ezért az ügyvezetők mindegyike egyformán felelősségre vonható.
Hallottam olyant is, hogyha egy törvényben valamely szakaszra nincs büntetés előirányozva, azt nem kell betartani. Ez így nem lehet igaz, legfeljebb azt akarta jelenteni, hogy annak kell betartani a törvényt, akire az vonatkozik, nem pedig azt, hogy házőrzőként valaki mással kell betartatni. A törvény nem ismerete nem mentesít a felelősségtől.
Tehát a cég könyveinek vezetését, más szóval könyvelését, számvitelét három nagy kérdéskör határozza meg: a „mit?”, „hogyan?” és „ki?”.
Az első kérdésre az agyonmódosított Társasági Törvény (Legea 31/1990) adja meg a választ, és leírja, hogy ha céget alapítottunk, akkor annak a könyveit vezetni kötelező, és ezért az ügyvezetők mindegyike egyformán felelősségre vonható.
A második, a „hogyan?” kérdésre az egyszerű válasz: törvényesen és felelőséggel. Erre válaszol a 82/1991-es, Számviteli törvény és számos más előírás, rendelet, határozat, szabályozás is, amelyeket a Számviteli törvény 4-es paragrafusa értelmében korlátlanul hozhat a Pénzügyminisztérium, s amelyeket ugyanúgy be kell tartani, mint a törvényt. És mert törvényes előírásokban a válaszok összefonódnak, a Számviteli törvény rendelkezései nem csak arra adnak választ, hogy milyen módon, hogyan kell könyvelni, milyen kötelezettségei vannak erre vonatkozóan az ügyvezetőknek, könyvelőknek, hanem arra is, kinek kell és szabad könyvelni.
Szabadfordításban „idézem” a törvény 10-es paragrafusának 1–4-es pontját, amely a tavaly júliusban lett ilyenné:
1. Az ügyvezető felelős azért, hogy a cégnél szervezett és vezetett könyvvitel legyen.
2. A könyvelés megszervezése és vezetése a gazdasági igazgató vagy főkönyvelő vagy más hasonló funkciót betöltő személy feladata. Ezeknek a személyeknek felsőfokú gazdasági végzettséggel kell rendelkezniük.
3. A könyvelés szervezhető és vezethető szolgáltatói szerződés alapján, olyan természetes vagy jogi személy által, aki ennek a szolgáltatásnak az ellátására, törvény által szabályozott, feljogosító engedéllyel (igazolvánnyal) rendelkezik, és tagja a romániai CECCAR-nak (Corpul Experþilor Contabili ºi Contabililor Autorizaþi, vagyis a mérlegképes könyvelők és/vagy könyvszakértők- és engedéllyel rendelkező könyvelők testületének).
4. A számviteli rendelkezések, szabályozások nem megfelelő alkalmazásáért, a könyvvitel vezetésével megbízott személy, a gazdasági igazgató, a főkönyvelő beosztottaival együtt felel. Ha a könyvelést olyan szolgáltató végzi, akinek erre igazolványa, engedélye van és tagja a CECCAR-nak, akkor a törvény értelmében és a szolgáltatói szerződésben foglaltak szerint, az általa végzett könyvvezetésért a felelősség őt terheli.
És akkor a harmadik kérdéskör: ki vezetheti-szervezheti a könyvelést, ki könyvelhet? Az a felsőfokú (gazdasági) végzettséggel rendelkező szakember, akit gazdasági igazgatónak vagy főkönyvelőnek alkalmaztak a céghez, és ott különböző tevékenységi áganként, vagy más kritériumok alapján (in compartimente) megszervezte és vezeti a könyvelést.
És akkor a harmadik kérdéskör: ki vezetheti-szervezheti a könyvelést, ki könyvelhet? Az a felsőfokú (gazdasági) végzettséggel rendelkező szakember, akit gazdasági igazgatónak vagy főkönyvelőnek alkalmaztak a céghez, és ott különböző tevékenységi áganként, vagy más kritériumok alapján (in compartimente) megszervezte és vezeti a könyvelést.
Valamint az a természetes és jogi személy, cég, akinek a törvény értelmében erre engedélye van, CECCAR-tag és rendelkezik azzal az engedéllyel, jogosítvánnyal, amelyet a 65/1995-ös kormányrendelet szerint (melynek módosításait és újraszámozását a 269/2007-es törvény hagyta jóvá) lehet megszerezni és megtartani.
Más szóval és egyszerűbben: tavaly óta minden cégnek belső, alkalmazott vagy külső szerződött könyvelője kell legyen, egyedül nem felelhet a könyvelésért, egyedül nem írhat alá az ügyvezető, megbízott igazgató stb. mérleget, eredménykimutatást vagyis pénzügyi beszámolót. Semmilyen határ alatt-fölött.
Ezekről és a szakmai engedélyekről, illetve a szakmai biztosításról és felelősségről is bővebben, majd két hét múlva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése