Megjelent: Csíki Hírlap, 2008. 03. 18, kedd
A romániai törvények értelmében a számviteli szakmában vannak szabadúszók és vannak alkalmazottak. Vannak, akik könyvelhetnek és aláírhatnak mérleget, illetve vannak, akik csak könyvelhetnek és nem írhatnak alá mérleget. Azonban akár magánvállalkozó és szolgáltatói szerződéses, akár alkalmazott és munkaszerződéses, mérleget mindkét esetben az írhat alá, aki a felsőfokú szakmai végzettséggel rendelkezik. Az alkalmazott, egyetemmel rendelkező könyvelő csak annak a cégnek a mérlegét írhatja alá, ahol alkalmazott.
A szabadúszóknak a törvény szerint függetlennek kell lenniük. Ezek lehetnek egyéni vállalkozók és működhetnek egy könyvelő cég keretein belül, de nekik már az egyetemi végzettség sem elég. Az utóbbi évek rendeletei után most már egyértelművé vált: ahhoz, hogy mérleget (éves pénzügyi beszámolót) készíthessen és írhasson alá valaki, könyvszakértőnek ( = expert contabil) kell lennie, és engedéllyel rendelkeznie. Továbbá aktív tagja kell legyen a CECCAR-nak, vagyis a mérlegképes könyvelők és/vagy könyvszakértők és engedéllyel rendelkező könyvelők testületének.
A könyvelők másik csoportja, az engedéllyel rendelkező könyvelők (= contabil autorizat) könyvelhetnek és előkészíthetik a beszámolóhoz szükséges adatokat, az általuk előkészített okiratokból mérleget a könyvszakértő készíthet és írhat alá. Minden magánzónak (és nem csak nekik) törvény által előírt kötelessége, hogy a cégei számának és nagyságának, a szerződésben vállalt kötelezettségeinek arányában szakmai biztosítással kell rendelkeznie. Ebből állja majd az általa okozott károk megtérítését.
Május végéig kerül sor a mérlegek letételére, és a vállalkozóknak tudniuk kell a fentieket, és azt is, hogy a pénzügynek nem kötelező a mérleg letételekor ellenőrizni, hogy az adófizető betartotta-e a törvényt. Ez a cégvezetők kötelessége. És az is, amit itt a lenti sorokban érintek: ne hozzák olyan helyzetbe a könyvelőt, hogy mulasszon és pontatlanul könyveljen.
A napokban olvastam, hogy a legfőbb ügyészasszony az adócsalás elleni törvény (241/2005-ös, 9-es cikkely, 1-es bekezdés b. és c. pontja) intézkedéseinek tiszteletben tartása érdekében folyamodványt nyújtott be a Legfelsőbb Bírósághoz. Állapítsák meg, hogyan kell értelmezni a mulasztásos és pontatlan könyvelés fogalmát (amelyek e törvény szerint bűncselekmények, és potom két és nyolc év közötti börtönbüntetéssel járnak), valamint ezen bűncselekmények és a számviteli törvény 43-as paragrafusában leírt „okirathamisítás” közötti összefüggéseket vagy megfeleléseket. A Tisztelt Szék válaszolt is, és úgy döntött, hogy az adócsalás elleni törvény fenti cikkelyei a számviteli törvényben meghatározottakat is magukban foglalják.
Tehát kedves könyvelőtársaim, a könyvelési bizonylatokban szereplő kereskedelmi ügyleteket maradéktalanul le kell könyvelni. Ezeket sem részben, sem egészében „nem szabad kifelejteni a könyvelésből”, pláne, ha megvalósított bevételről szólnak. A nem létező költségeket és fiktív műveleteket tartalmazó bizonylatokat, okiratokat viszont mellőzni kell, mert ha nem, igen drágán, a fentiek szerint fizetünk érte. De miért mi?
Egy jó szerződés, amit egy szakember, egy ügyvéd fogalmazott meg és egy jó biztosítás sok mindentől megvédi a könyvelőt, illetve mindkét felet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése