Csodálatos dolog a könyvelés, még akkor is, ha a mai, kaotikusan változó dolgok és idők miatt szakmának „csodálatosan nehéz” lett.
Van valami misztikus abban, ahogy egy halom, látszólag össze nem kapcsolható gazdasági, pénzügyi történés, esemény, információ egy belső, zárt logikai rendszer szerint, számokká átlényegítve, végül egyetlen fontos számban, az eredményben összegződik. Ami akkor jó, ha nem negatív előjelű.
„Működik ez, úgy ahogy a nagy könyvben meg van írva” – mondogatjuk, ha valami jól megy, anélkül, hogy tudatában lennénk, pontosan milyen is ez a nagy könyv, mit is jelent ez pontosan.
S lehet, hogy ez is meg volt írva a nagy könyvben, csak éppen kellett hozzá egy szerzetes, hogy több mint 500 évvel ezelőtt leírja, az egyszerű emberi értelem számára is „lefordítsa” a kettős könyvelés tudományát.
Ez a tudós ember, Fra Luca Bartolomeo de Pacioli (1445–1514) ferences szerzetes és matematikus volt, aki több könyvet is írt. Barátja volt, matematikára tanította és együtt dolgozott Leonardo da Vincivel.
A festőóriás, a polihisztor Leonardo da Vinci ábrákat készített Paciolo az építészetben is használatos aranymetszés és a festészetben használatos perspektíva szabályairól írott könyvéhez. Paciolo pedig a festő Utolsó vacsora című, mindenki által ismert festményének megszerkesztéséhez nyújtott segítséget. Jó érzés tudni, hogy Leonardo da Vinci művészete kéz a kézben járt azzal az egzakt művészettel, amelyet Paciolo gyakorolt.
Paciolo az 1494-ben megjelent Summa de arithmetica, geometrica, proportioni et proportionalita című könyvében először írja le a kettős könyvvezetés módszerét.
Azóta sok minden más lett, nem fejben számolunk már, hanem számítógépek és programok segítségével vezetjük a könyveket, de az alapok, a logika nem változott.
A kettős könyvvitel olyan, a számok segítségét felhasználó nyilvántartás, amely egyik oldalon megmutatja, hogy a vállalkozó milyen eszközökkel (épület, gépek, autó, pénz a bankszámlán, nyersanyag, áru stb.) rendelkezik. A másik oldalon pedig azt, hogy ezek a dolgok honnan származnak, mi az eredetük: örökség, saját megtakarításaink, a vagyon, amit a család szerzett, és mi betettünk a cégbe, bankkölcsön, vagy lízing (ami szintén egyfajta kölcsön), vagy a kereskedelmi hitel, amit például a harminc napig ki nem fizetett áruval együtt kaptunk.
Az egyik oldalon az áru, a szerszám, az autó, mind olyan eszköz, ami már miénk: eladhatjuk, dolgozhatunk vele, használhatjuk, de a másik oldalon látszik, hogy mégsem teljesen a miénk, mert még tartozunk az árával, vagy annak egy részével. Ha az eszközök értékéből levonjuk a tartozásaink értékét, tudni fogjuk, a vállalkozásunk mennyi saját vagyonnal rendelkezik. Ez a cég esetében és otthon is így van: ha még tartozunk annak a hitelnek a kilencven százalékával, amellyel a házunkat vagy az új autónkat vettünk, akkor annak csak tíz százaléka a miénk, hiába szerepel az egész a mi nevünkön. Csak ez a tíz százalék a mi saját vagyonunk.
A mérleg az egyik olyan táblázat, amiért vezetjük a kettős könyvvitelben a könyveket, és azt mutatja meg: hogy mennyi saját vagyona van a cégnek, miután a felsorolt eszközök értékéből levonjuk a felsorolt tartozásaink értékét.
Ezeket az eszközöket felhasználjuk, elköltjük (akár teljesen a mieink, akár nem), dolgozunk velük, használjuk, koptatjuk, a pénzen árut veszünk, eladjuk, nyersanyagot veszünk, termelünk, eladjuk, munkaerő segítségével házat építünk, eladjuk, vagy éppen a gépeken könyvelünk, szolgáltatunk. Az áru, a termék, a ház eladásából vagy a könyvelési szolgáltatásból lesz a bevételünk, attól függően, mivel foglalkozunk.
Az elhasznált anyag ára, az eladott áru beszerzésének költsége, a munkaerő ára, a gépek kopása adja a költségünket. Ezt a mozgást, ezt az eszközmozgatást, használatot is tükrözik a kettős könyvelés könyvei. Ennek eredménye, a bevétel és a költség különbségéből származik egy másik táblázat, amit úgy nevezünk, hogy eredménykimutatás. Ebből azt az egy számot, ami megmutatja munkánk eredményességét, nyereségnek vagy profitnak, vagy ha az a szám negatív előjelű, akkor veszteségnek hívjuk.
A fenti táblázatokat, a mérleget (bilant/situatia patrimonialã), ami megmutatja, hogy milyen vagyonnal rendelkezünk, és az eredménykimutatást, ami megmutatja, hogy az eszünk és a munkaerőnk segítségével hogyan hasznosítottuk, mozgattuk az eszközeinket, azoknak a könyveknek a segítségével tudjuk követni, amelyek a kettős könyvelés sajátos eszközei. Ilyen a napló (registru jurnal), amely mint egy szerelmes serdülő naplója, időrendi sorrendben minimum két számlára, két helyre bejegyezve megmutatja a cégünk minden eseményét, tevékenységünket, vásárlásainkat, eladásainkat, mindent január 1-jétől december 31-ig.
A másik könyv a főkönyv (cartea mare). Minden eszköznek és forrásnak van külön kis naplója, amely a naplóban bejegyzett műveleteket csoportosítja, részletezi, minden bejegyzésről részletesen mesél. Elmeséli, hogyan történt az esemény, és azt is, mit érint, kifejti milyen hatással van eszközeinkre, forrásainkra, vagyonunkra, tevékenységünkre, azt hogy miképpen gazdálkodtunk. Egy kis erőfeszítéssel mindenki megtanulhat olvasni ezekből a számokból, naplókból azért, hogy tudatosan gazdálkodjon.
Ha a vállalkozó jól, eredményesen gazdálkodott a rábízott „tálentumokkal”, akkor van munkahely, van fizetés, van új gép, új épület, raktár, műhely, több vagyon, adakozás és adó (ami kell ahhoz, hogy például a tanárok, az egészségügyiek fizetést kapjanak) és ismét munkahely stb. Ez a fajta sáfárkodás is fontos, de még mennyire, ha hittel, szeretettel, jól és azon helyen végezzük, ahová nem véletlenül születtünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése