A múltkoriban a legfontosabb három nagykönyvünk közül kettőről: a naplóról és a főkönyvről írtam, a leltárkönyvről még nem. A naplón belül, mert hogy a nagy napló sok kisebbre oszlik, a sok kicsi napló közül az áfa (tva) kapcsán, a vásárlások és eladások naplóiról is. A vásárlási és eladási naplókon kívül egy másik nagyon fontos könyv, egy „kis- vagy résznapló”: a cégünk pénztárnaplója. A pénztárnapló, kasszakönyv vagy pénztárkönyv (Registru casa), bárhogy is nevezzük, cégünk készpénz (lejes és valutás) forgalmát és egyenlegét tükrözi. És érthetetlen módon vállalkozóink egyik misztifikált tevékenysége, mumusa, mert ebben az esetben még annyira sem szeretik a papírmunkát, mint máskor.
Nem szeretünk pénztárkönyvet írni, pedig kötelező (!), de fizetni sem szeretünk, ha például emiatt a pénzügyőrség elkapja a grabancunkat. Pedig ilyenkor néha nem csak az a baj, hogy nincs napra vezetve ez a könyvünk, de teljesen hiányzik, mint Caþavencu fejlett román ipara. És ennek mekkora az ára? Egy nyolcezer lejes büntetéssel megúszhatjuk a nem létező pénztárkönyv bizonyított tényét. Szerintem ez a pénz olyan komoly összeg a pénztárnapló kitöltését követelő áldozati oltáron, hogy ha jól számolom, egy közepesen drága egyetem tandíja is kijönne belőle.
Ha nincs napra vezetve ez a fránya iromány, az esetenként sokkal kevesebbe szokott kerülni, de egy egyetemi év ebből az összegből is kijönne. Pedig ehhez a kis munkához semmilyen spéci tudásra nincs szükség: csak a négy alapműveletre. De ha jól meggondolom, még annyi sem kell, elég az összeadás és a kivonás. És egy kis önbizalom, hogyha volt bátorságunk vállalkozni, céget vezetni, mit nekünk egy kis kasszakönyv-írás.
Azt is tudni kell, hogy ez a feladat egyáltalán nem a könyvelő feladata. Ha volna állandó alkalmazott könyvelőnk, még akkor sem volna egészséges, bár egy egészen kis cégnél lehetséges. Mindenképpen gondolkozzunk el rajta, hogy nekünk melyik változat a jó, mit vállalunk, a büntetést vagy a tanulást, a kasszakönyv írásának egyszerű tudományát? Ez pedig arról szól, hogy naponta minden cégbe bejövő pénzt, és minden cégből kimenő pénzt kövessünk. Mindig több (vagy egyenlő) kell bejöjjön, mint amit kifizettünk. Ebben a kasszában nem lehet mínusz. A bevétel lehet a nyugta ellenében bevételezett ellenértéke szolgáltatásainknak, az eladott áru ellenértéke, amit előzőleg már a pénztárgépbe beütöttünk, a családi kasszából betett pénz, amivel meghiteleztük cégünket, akár a bankból felvett készpénz (mindegy, hogy hitelből vagy a számláink bankba utalt ellenértékéből származik), hogy kisebb értékű számláinkat, alkalmazottainkat kifizessük, és minden egyéb kifizetést: villany, telefon, sebesség miatti büntetés, üzemanyag nyugta, minden, amit készpénzzel fizetünk és nyugtát kaptunk ellenében.
Én a tanulást ajánlom, mert hosszú távon mindenképpen jobb befektetés, és ha nap mint nap követjük a készpénzmozgást, akkor tudjuk, milyen áramlatok zajlanak cégünk tevékenységeinek mélytengereiben. Ha megtanulunk ezzel a könyvvel bánni, akkor már majdnem ismerjük (egy részét mindenképp), azt amit hangzatos angol szóval cash flownak (pénzáramlásnak magyarul) neveznek. S ami nélkül egy idő után nem tudjuk, hogy mikor mennyi pénzünk jön be és megy ki, s a lényeg, hogy mennyi marad. S ami nélkül például nem adnak bankhitelt, nem pályázhatunk stb.
Nincs mit tenni, utána kell nézni, mi is a helyzet pénztárkönyvünk ügyében, vezessük kézzel vagy számítógéppel. Szánjunk időt rá, ha nincs ehhez alkalmazottunk, tanuljuk meg, ha még nem tudjuk mit kell tenni, ha nem boldogulunk, fizessük meg a betanítást.
Hallgassunk ebben az ügyben a könyvelőnkre, a dolog magától nem fog megoldódni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése