Pénz-Ügy - Körbetartozás 2: megbukik a cégem!

Megjelent: Csíki Hírlap, 2008. 09. 02, kedd

„Megbukik a cégem, tönkremegyek, ha nem fizetnek!”– mondják sokan kétségbeesetten.

Ez sajnos igaz, és egyre többször elhangzik napjainkban. Olvastam, hogy készült egy felmérés a kelet-közép-európai országok cégeinek fizetési hajlandóságáról, és ebben a nemfizetési versenyben Románia és Magyarország az első helyezett. 

 

 

De az is igaz, hogy olyanok is vannak, akiknek ez a segélykiáltás egyáltalán nem ismerős. Furcsa nekik ez, amiről írok. Természetes, hogy vannak olyan cégek is, amelyek sohasem reszkettek egy csekk benyújtásának határideje, a banki hitel, a lízingtörlesztés vagy a bérek kifizetésének dátuma miatt. De ők – méretük alapján – általában nem az alsó kétharmadba tartoznak. És ők azok, akiknek lehet, nincs is bankhite­lük, mert vagy nagyon ügyesen és jól gazdálkodnak, vagy olyan a termék, amelyet gyártanak, az áru, amit eladnak, hogy előre vagy azonnal fizetnek érte.

Emiatt sohasem kellett a fizetésképtelenség keserű poharából inniuk. És mindenekelőtt tőkeerősek.

De az is lehet, hogy ők azok, akik finanszíroztatják magukat a beszállítóikkal és alvállalkozóikkal, és könyörgés nélkül sohasem fizetnének egy árva vasat sem. Mert minek? Hadd érezze a rajta csüngő és egyetlen termékével, szolgáltatásával függőségben lévő kis cég, ki az úr a háznál. S ha így nem jó, nem tetszik a kicsinek, ha sokat vacsog az inkasszóért, jön a másik, aki egy darabig hallgat, mert elég van belőle, akkora a konkurencia.

Ez a körbetartozásos rákfene a kis- és középvállalkozók azon részét sújtja, akinek általában kilencnél nem több az alkalmazottja, és akinek sehogy sem sikerül megkapaszkodni és a mókuskerékből kiszállni. R. Kiyosaki szerint a gyorsító sávra rákerülni.

Mert ha a cégünk jól kezd menni, azt hisszük, hogy ez így is folytatódik.

És mert ha vállalkozó vagyok, akkor hogy néz ki, hogy ne legyen nagyobb dzsipem, mint a haveromnak, ne legyen nagyobb kacsalábon forgó házam és medencém, mint a komámnak, és ne én menjek a legtávolabbi csendes-óceáni szigetekre nyaralni, pedig a céges hitelem felét lehetne velük törleszteni.

Mert lehet, hogy a körbetartozás úgy kezdődik, hogy nekem nem fizetnek, és én sem fizetek, de úgy is folytatódik, hogy ha valamennyit mégis fizetnek, kiveszem a cégből a pénzt, ha jár, ha nem jár. Mert meg kell venni az asszonynak a legújabb márkájú kedvenc autót, így is morog eleget, hogy reggeltől estig dolgozom. Ha még ennyire sem vagyok képes, teljesen oda a családi nyugalom.

És akkor ismét halasztok valakiket (de a könyvelőt a legvégéről biztos), most nem fizetek nekik, nem veszem fel a telefont, ott egye meg a fene.

Hát azért dolgozom, mint egy állat, látástól Mikulásig, hogy még ezt se engedhessem meg magamnak?! De hát egyszer él az ember! És az ember felesége is, akinek nem mondhatom el, milyen nagy bajban vagyok, nem értené meg, hogy jutottam idáig, mert soha nem beszéltem meg vele a dolgokat, úgyis csak fölöslegesen izgatná magát, s csak vájogtatna, de segíteni ő sem tudna. Ha egy jót vásárolhat a Champs Elisées-n, legalább egy darabig megnyugszik, s továbbra is csodálja az Ő vállalkozó férjét, aki minden kívánságát teljesíti.

Kell az adósságtól szorongatott vállalkozónak ez a csodálat, már csak ez élteti, mert más mindenki körül- és agyonszorongatja: az emberek a fizetésért, az állam az adóért, a bank a hitelért, a lízingcég a részletért, a tulajdonos a raktár, az üzlet béréért, a szállítók, szolgáltatók a nekikjáróért, és esetenként az uzsorás is, akivel a legkevésbé sem lehet packázni.

Hát persze, van túlzás is abban, amit leírok.

És néha sötétebben láttatom a dolgokat, mint amilyenek a valóságban, de ki-ki döntse el maga, helyzetétől függően, és akinek nem inge, ne vegye magára. De akit valamennyire is érint a dolog, kezdje azzal, hogy elismeri saját magában, hogy baj van. Számolja ki, mekkora a baj. Azután mondja el élete párjának, és meg fog lepődni, hogy az asszony rég tudja, hogy gond van, mert nem vak, hogy ne látná az éjjelente forgolódó, nem alvó, nappal pedig a látszólag oktalanul mogorva, ideges férjét. És kinek segítsen, ha nem a férjének?

Ha nem akarunk hasonló vagy súlyosabb helyzetbe kerülni a körbetartozások miatt, érdemes egy pár dologra odafigyelni. Tizenegy pontba szedtem ezt a felsorolást, és hogy mi van benne, megtudhatják két hét múlva.