Mi a jó a válságban? (2.)

Megjelent: Csíki Hírlap, 2008. 12. 09, kedd

Sohasem gondoltam volna, hogy eljön az idő, amikor mi is, akik pedig csak négyévente egyszer rúgunk a votat nevű labdába, türelmetlenül várjuk az új kormányt, és az Ő gazdaságélénkítő programját. Mert amíg más országokban azzal foglalkoznak, mit találjanak ki, hogy elinduljon, vagy legalábbis ne zuhanjon szabadesésben tovább a gazdaság, mi még azt sem tudjuk, hogy is állunk, mi a valóság, még mindig hisszük is, nem is, hogy válság van. Truman volt amerikai elnök mondta: „a recesszió az, hogy a szomszédod elvesztette az állását, a gazdasági válság az, ha te is elveszted”. 

 

Máshol azon vitatkoznak, hogy hatékony vagy sem egyik vagy másik intézkedés, nálunk a csontritkulásos, végletekig levékonyított, lerágott csont is kegyetlen vita tárgya. Hogy a válságban is ennyire jó kormányzásban lenni, vagy hogy most még jobb, mint máskor, nem tudom. Azt viszont látom, hogy jó lenne most az az erős kormánykoalíció, amely nem azzal foglalkozna, hogy hadakozzon a többiekkel vagy az ellenzékkel, hanem megmondaná, mit reméljen a kisvállalkozó, vállalja-e, hogy nyaktörő módon túlélje, előremeneküljön-e, vagy gyorsan elbocsássa alkalmazottait, és bezárja a boltot.

Legjobb kezdés lenne a túléléshez az, ha meg lenne határozva és elmondva, hogy mekkora a baj. Onnan már lehetne építkezni, mert már a baj leltárba vételével, a legszorítóbb, legbénítóbb stressz tűnik el: a tehetetlen vergődésé, hogy telnek az értékes napok, és mi nem merünk szembenézni a gondokkal.

Az elmúlt napokban próbált a kormány néhány intézkedést hozni, de hogy ezek mennyire hatékonyak, onnan látom, hogy a több tíz cégnél, amelynek a működését módomban van tapasztalni, és amelyek kapcsolatrendszere több százat tesz ki, egyiket egy sem tudja alkalmazni. Mármint azt, amelyik a ....kormányhatározat szerint ezer eurót ad, hogyha valaki egy „több, mint három hónapos régiséggel” rendelkező munkanélkülit vesz fel. És vállalja, hogy megtartja... Amikor az a tét, hogy a cégek hogyan tudják különböző trükkökkel megóvni alkalmazottaik egy részét az elbocsátástól, akkor szinte felháborítónak tűnik az ilyen álságos, nem használható vagy csak csalással használható segítség. Vagy ott van a másik is: ha nem adnak a bankok ingatlanhitelt, akkor az 5%-os áfával csökkentett, 120 négyzetméternél nem nagyobb lakások vásárlása szintén nem fogja megmenteni az ingatlanpiacot vagy az építőipart. Biztos és alacsony kötött kamatos hitel lenne jó, de hol van ma az a bank, amely ilyent mer húsz-harminc évre adni.

S akkor mi is a jó a válságban vagy ebben a válságosnak nevezett helyzetben?

Hát például az, hogy ha beszűkül a külföldi álláspiac, nem viszi el a legjobb szakembereinket, itthon maradnak, vagy hazajönnek és itt találnak ki valami okosat, és ideteszik az eszüket saját maguk és a vidék szolgálatára.

Hátha a munkaerőpiacon igazi verseny lesz, és ha értékes, ambíciós, tanulni, tenni vágyó, kreatív emberekkel dolgozunk, akkor lehet reményünk arra, hogy együtt valóban túléljük. Ma már senki sem várhatja, hogy úgy essen, ahogy suppan, többet, jobbat és mást kell tennünk, hogy megmaradhassunk. Mindenkinek: a vállalkozónak, hogy megtarthassa a vállalkozását és abban a munkahelyeket, a munkavállalónak, hogy megmaradhasson a vállalkozás és abban a munkahelye. Meg kell tanulnunk válságul, ahogy meg kellett volna növekedésül is tanulnunk jobb időkben. És az, hogy mi vállalkozók komolyabban vesszük, ha a cég, az embereink, a család, a saját létünk forog kockán, akkor kezünkbe kell venni az irányítást. Igazi vezetők módjára megtanulunk nemet mondani egy sor olyan dologra, melyet egy internetes listában találtam, és ide sorolom, mert érdemes minden szavát elsajátítani, és nem csak nekünk. És nem csak válságban, de most különösen. Tehát nem: „hazudozni!… a válságot tagadni!… titkolózni, hírzárlatot elrendelni, „no commentezni”… magyarázkodni... találgatni... a válságot bagatellizálni... kozmetikázni a tényeket... szakzsargont használni... kivételezni, és egyeseknek bizalmas információkat adni... az eseményeken, annak szereplőin, bármin és bárkin ironizálni... a felelősséget áthárítani... az ellenséges szemlélet... kétségbeesni vagy félni”. Hogy van-e még jó a válságban? Arról a következőkben.