Mit alapítsunk: egyéni vállakozást vagy kft.-t?

Megjelent: Csíki Hírlap, 2009. 03. 31, kedd

Nem könnyű átállni sem a téli, sem a nyári időszámításra, mert alkalmazkodnunk kell valamihez, ami nem rajtunk múlik, s nem tűnik világrengető dolognak, mégis nehezünkre esik a váltás és megmorogjuk mindkét alkalmat. Nem szeretjük a változást még ilyen aprónak tűnő dolgokban sem. 

 

S akkor persze, hogy lenne könnyű átállni vagy felfogni ezt a körvonalazódó új világrendet, amelyben, úgy néz ki, semmi sem lesz olyan, mint régen. S ez sem rajtunk múlik, vagy mégis? Rajtunk is múlhatott volna, múlhat még most is, de sokat kell tanulnunk, vagy ha ezt nem akarjuk ezután sem, akkor éppenséggel jól meg kell fizetnünk a leckét. Újból és újból. Sokan így vagyunk vele, keményen fizetjük a tandíjat, például hitel és kamat formájában, az óvatlan és meg nem fontolt döntéseink következményeit, azt, hogy nem hallgattuk meg és maradinak tartottuk azt a szüleinktől vagy nagyszüleinktől származó intést, hogy jaj, csak adósságot ne, csak addig nyújtózz, amíg a takaród ér.

Sokan, túlságosan sokan estünk a látszólag könnyű lehetőségek csapdájába, és soha nem volt tájainkon ilyen sok adósság, vállalkozóknak és alkalmazottaknak egyaránt, mint most. Olvastam egy 2001-ben írt könyvben, hogy „…manapság sok amerikai polgárt elbizakodottá és önteltté tett a virágzó gazdaság”. Jé, mondom, hát itt is ez történik, pedig még közel sem volt olyan virágzó a mi gazdaságunk, mint az amerikai, de bátorságunk vagy inkább vakmerőségünk hitelt felvenni és látszólag sok pénz fölött rendelkezni, ily módon is, az volt. És ugyanott írja azt is, hogy, „Amikor az embereknek sok pénzük lesz, gyakran azt hiszik, hogy az IQ-juk is megnőtt. Amikor az emberek gazdagokká válnak, okosabbnak képzelik magukat, és elkezdenek ostobaságokat csinálni. Nem nő az IQ-juk, inkább csökken, de az arroganciájuk hirtelen az egeket súrolja”.

És bár lehet, hogy egy évvel ezelőtt több pénzünk volt, gazdagok vagy gazdagabbak voltunk, még akkor is, ha csak fizetett alkalmazottak voltunk, mindegy mi volt, most megváltozott a helyzet. Még az is lehet, hogy segítségre szorulunk. Meg akarunk szabadulni a hiteltől, a szorongatástól, céget, vállalkozást akarunk, másként akarunk élni.

De hát mit is tegyünk, mit is csináljunk, segítsen már valaki rajtunk?! Segítsen? De miért kellene segítsen? Meghallgattunk valakit? Vagy kértünk tanácsot, tanultunk, mielőtt hitelt vettünk fel, ami évekre meghatározta az életünket, vagy vállalkozást alapítottunk, ami a sorsunkat vagy családunk sorsát volt hivatva megfordítani? Tanultunk-e, jártunk-e tanfolyamra, tanácsadásra? Vagy csak azt gondoltuk, hogy könnyű a „patronnak”, a szomszédnak, a rokonnak, mert cége van, alkalmazottai vannak, boltja, háza, autója van? Ha más meg tudja, én is meg tudom csinálni?!

S tényleg: meg tudom-e csinálni? Mert, ott van például, hogy ha a gépjárművezetői engedélyt meg akartuk szerezni, mindent elkövettünk. Kifizettük a kemény tandíjat, hónapokig elméleti, gyakorlati órára jártunk, szüleinktől, testvérünktől segítséget kértünk, hogy gyakoroljanak velünk, drága pénzen pótórákat vettünk, és még a román tudásunkat is hajlandók voltunk fejleszteni, csak hogy sikerüljön. És amikor átmentünk így vagy úgy a vizsgán, tudtuk, hogy ez csak a kezdet, valójában ezután tanulunk, és lehet, hogy az első oldalparkolásunkra, a mögöttünk álló autó a feltűrt orrát fogja húzni. És ez csak egy jogsi, amitől, ha nem vagyunk hivatásos gépkocsivezetők vagy kereskedelmi ügynökök, nem is függ a sorsunk!

De ha hitelt veszek fel öt-tizenöt-húsz évre, vagy ha otthagyom a munkámat, vagy kiraknak és egy vállalkozást, céget akarok alapítani, vezetni, embereket alkalmazni, ami az életemet változtatja meg alapvetően, és még annyi erőfeszítést sem teszek, mint egy jogsiért?

Ha még annyit sem tudok egyedül eldönteni, hogy kft.-t jobb-e létesíteni vagy egyéni vállalkozást, amelyből van vagy háromfajta (egyéni vállalkozó, családi vállalkozás vagy egyéni cég), akkor mit tudhatok arról, amiből meg szeretnék élni, amiből el szeretném tartani a gyermekemet, ha nem is meggazdagodni, de legalább tisztességesen megélni?

Megannyi kérdés, és a válaszért meg kell dolgozni, a választ meg kell tanulni, áldozni kell érte, nem elhinni, hogy könnyű és egyszerű, mert semmi sem könnyű, és semmit sem adnak ingyen. Láthatjuk, hová jutottunk például a könnyen és egyszerűen adott hitelekkel.