Megjelent: Csíki Hírlap, 2010. 08. 03, kedd
Senki sem szeret adózni, sem magánemberként, sem cégként. Nem azért dolgozunk, nem azért hozunk létre egy céget, dohogjuk, mondjuk, hogy adót fizessünk. Nem csoda, hogy minden joghézagot, minden zavaros megfogalmazást kihasználunk, ha lehet, hogy csökkentsük az amúgy is megcsappant jövedelmünkből, bevételünkből fizetendő „bírságot”, az adót. Igy történt ez az alkalmazás helyetti számlázás esetében is, a munka kiadásával az „egyéni vállalkozónak”, amivel valójában az alkalmazottra hárítottunk az adók, a nyugdíj és az egészségügyi járulékok fizetésének gondját. Különösen, ha fiatal, az ő dolga, hogy mennyi munkanélküli hozzájárulást, mennyi nyugdíjat akar fizetni, hisz az messze van még, de a banknak a hitelt most kell törleszteni, most kell megélni. S vajon mindez miért történt így?
Senki sem szeret adózni, sem magánemberként, sem cégként. Nem azért dolgozunk, nem azért hozunk létre egy céget, dohogjuk, mondjuk, hogy adót fizessünk. Nem csoda, hogy minden joghézagot, minden zavaros megfogalmazást kihasználunk, ha lehet, hogy csökkentsük az amúgy is megcsappant jövedelmünkből, bevételünkből fizetendő „bírságot”, az adót. Igy történt ez az alkalmazás helyetti számlázás esetében is, a munka kiadásával az „egyéni vállalkozónak”, amivel valójában az alkalmazottra hárítottunk az adók, a nyugdíj és az egészségügyi járulékok fizetésének gondját. Különösen, ha fiatal, az ő dolga, hogy mennyi munkanélküli hozzájárulást, mennyi nyugdíjat akar fizetni, hisz az messze van még, de a banknak a hitelt most kell törleszteni, most kell megélni. S vajon mindez miért történt így?
Azért, mert annyira könyörtelen kapitalista kizsákmányolóként meg akartunk menteni minden hasznot magunknak? Azért akartunk mindenáron csalni, hogy becsapjuk az államot? Lehet, hogy volt ilyen is, de a legtöbb nyomorult kis cég csak életben szeretett volna maradni, meg akarta tartani a legjobb embereit, nagyobbacska összeget juttatni ilyenformán az alkalmazottnak. És mert már egyszerűen nem lehet bírni a sokféle adót, a forfetárist, a helyit, a fizetés utáni rettenetes nagy terheket, s most még a felemelt áfának is a következményeit.
Nos, most vége van. Az állam még egy csontos, sovány fejőstehenet talált, amit nem sokáig lehet fejni, mert ez a helyzet végleges, ez nem termelődik újra, hogy igazi pénzforrást jelentsen az államnak. Ha egyszer megszűnt a lehetőség, hogy számlára fizessünk, lehet, hogy a cégeknek ismét át kell szervezniük a tevékenységet, mert amennyiben eddig nem volt miből az alkalmazást megoldani, a fizetés utáni járulékokat kifizetni, ezután még úgy sem lesz. Mert a válság csak tovább mélyül és szélesedik, és nem úgy néz ki, hogy a kormány stratégiai terveiben a vállalkozások megsegítése állna a legelső vonalban. Mármint ha volna bármilyen stratégiája ennek a kormánynak. Persze, az adóbeszedésen kívül. És ismét joghézagokat, fekete utakat kell keresni, és nem utolsósorban fel kell mondani az így megtartott „alkalmazott-egyéni vállalkozónak”.
És most lássuk a medvét! Ki az az úgynevezett „függő” egyéni vállalkozó, mi az a függő vagy alárendelt tevékenység? Az Adótörvénykönyv hetes cikkelye meghatározza, hogy bármely tevékenységet valamitől vagy valakitől függő, alárendelt tevékenységnek lehet minősíteni (és így megfizetni az alkalmazotti minőségből fakadó kötelezettségeket, cégnek és egyénnek egyaránt), amennyiben beleillik az alábbi feltételek valamelyikébe:
– ha a jövedelem kedvezményezettje (a számlázó egyéni vállalkozó) alárendelt viszonyban van a jövedelem kifizetőjével szemben – a céggel például és annak vezetőségével szemben, használja a cég által biztosított munkahelyet, munkakörülményeket, és betartja a kijelölt feladatokat, munkaprogramot,
– munkája, szolgáltatása elvégzéséhez használja a cég felszereléseit, berendezéseit, szerszámait, munkavédelmi eszközeit és más hasonló tulajdonokat,
– csak szellemi és fizikai munkájával tud a cégben részt venni, tőke-hozzájárulása nincs,
– a cég a vállalkozónak fizeti, átvállalja a tevékenység érdekében eszközölt belföldi és külföldi kiszállási költségeket, napidíjakat és más hasonló kiadásokat,
– a cég a vállalkozónak, a kiküldetési költségekhez hasonlóan, fizeti a szabadságpénzt, a betegpénz cégre eső részét,
– minden más jellegzetesség, amiből kiderül az egyéni vállalkozó vagy a tevékenység alárendeltsége. Elég zavarosak a rendelkezések (mint mindig), különösen a legutolsó, és nem csak az érintetteknek, de a szakembereknek is nehezen kihámozhatóak, ismét lehetőség nyílik visszaélésekre. Arról volt szó, hogy a napokban megjelenik az Adótörvény módosításainak alkalmazási rendelkezése, a fenti cikkelynek és az egyéb módosításoknak (például a szellemi javak, termékek adózása) értelmezése. Hátha fényesebb és érthetőbb lesz. És konkrétabb.
Nos, most vége van. Az állam még egy csontos, sovány fejőstehenet talált, amit nem sokáig lehet fejni, mert ez a helyzet végleges, ez nem termelődik újra, hogy igazi pénzforrást jelentsen az államnak. Ha egyszer megszűnt a lehetőség, hogy számlára fizessünk, lehet, hogy a cégeknek ismét át kell szervezniük a tevékenységet, mert amennyiben eddig nem volt miből az alkalmazást megoldani, a fizetés utáni járulékokat kifizetni, ezután még úgy sem lesz. Mert a válság csak tovább mélyül és szélesedik, és nem úgy néz ki, hogy a kormány stratégiai terveiben a vállalkozások megsegítése állna a legelső vonalban. Mármint ha volna bármilyen stratégiája ennek a kormánynak. Persze, az adóbeszedésen kívül. És ismét joghézagokat, fekete utakat kell keresni, és nem utolsósorban fel kell mondani az így megtartott „alkalmazott-egyéni vállalkozónak”.
És most lássuk a medvét! Ki az az úgynevezett „függő” egyéni vállalkozó, mi az a függő vagy alárendelt tevékenység? Az Adótörvénykönyv hetes cikkelye meghatározza, hogy bármely tevékenységet valamitől vagy valakitől függő, alárendelt tevékenységnek lehet minősíteni (és így megfizetni az alkalmazotti minőségből fakadó kötelezettségeket, cégnek és egyénnek egyaránt), amennyiben beleillik az alábbi feltételek valamelyikébe:
– ha a jövedelem kedvezményezettje (a számlázó egyéni vállalkozó) alárendelt viszonyban van a jövedelem kifizetőjével szemben – a céggel például és annak vezetőségével szemben, használja a cég által biztosított munkahelyet, munkakörülményeket, és betartja a kijelölt feladatokat, munkaprogramot,
– munkája, szolgáltatása elvégzéséhez használja a cég felszereléseit, berendezéseit, szerszámait, munkavédelmi eszközeit és más hasonló tulajdonokat,
– csak szellemi és fizikai munkájával tud a cégben részt venni, tőke-hozzájárulása nincs,
– a cég a vállalkozónak fizeti, átvállalja a tevékenység érdekében eszközölt belföldi és külföldi kiszállási költségeket, napidíjakat és más hasonló kiadásokat,
– a cég a vállalkozónak, a kiküldetési költségekhez hasonlóan, fizeti a szabadságpénzt, a betegpénz cégre eső részét,
– minden más jellegzetesség, amiből kiderül az egyéni vállalkozó vagy a tevékenység alárendeltsége. Elég zavarosak a rendelkezések (mint mindig), különösen a legutolsó, és nem csak az érintetteknek, de a szakembereknek is nehezen kihámozhatóak, ismét lehetőség nyílik visszaélésekre. Arról volt szó, hogy a napokban megjelenik az Adótörvény módosításainak alkalmazási rendelkezése, a fenti cikkelynek és az egyéb módosításoknak (például a szellemi javak, termékek adózása) értelmezése. Hátha fényesebb és érthetőbb lesz. És konkrétabb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése