Megjelent: Csíki Hírlap, 2010. 10. 12, kedd
Viszonylag rövid idő alatt kormányunk több áldozatot szedett, mint a válság.A költségvetési szektor megreformálása helyett fizetésnyirbálás és elbocsátások. A vállalkozók támogatása helyett ezreket tántorított el egy életre az egyéni kezdeményezéstől, az önállóságra való törekvéstől, csírájában ölve ki a hitet,a reményt, az önbizalmat, még a bátrabbjából is, hogy valaha önmaga igazi gazdája, ura legyen. Tette ezt síppal-dobbal-nádi hegedűvel, minden eszközzel, ami csak szóba jöhetett: a veszteségre fizettetett adóval (minimáladó), a folyamatos zaklatással felérő ellenőrzésekkel, az alkalmazások és munkaügyi-munkavédelmi eljárások bonyolultságával,az üzemanyag költségek le nem írhatóságával, a beruházási munkákra ki nem fizetett költségvetési összegekkel, satöbbi, satöbbi, ezzel az egész vállalkozóellenes politikával.
Viszonylag rövid idő alatt kormányunk több áldozatot szedett, mint a válság.A költségvetési szektor megreformálása helyett fizetésnyirbálás és elbocsátások. A vállalkozók támogatása helyett ezreket tántorított el egy életre az egyéni kezdeményezéstől, az önállóságra való törekvéstől, csírájában ölve ki a hitet,a reményt, az önbizalmat, még a bátrabbjából is, hogy valaha önmaga igazi gazdája, ura legyen. Tette ezt síppal-dobbal-nádi hegedűvel, minden eszközzel, ami csak szóba jöhetett: a veszteségre fizettetett adóval (minimáladó), a folyamatos zaklatással felérő ellenőrzésekkel, az alkalmazások és munkaügyi-munkavédelmi eljárások bonyolultságával,az üzemanyag költségek le nem írhatóságával, a beruházási munkákra ki nem fizetett költségvetési összegekkel, satöbbi, satöbbi, ezzel az egész vállalkozóellenes politikával.
Közben eltöröltek támogatásokat, suttyomban, három nap alatt az áfát is megemelték. Ezek mind olyan „akciók”voltak, amelyeknek gyümölcsei csak most kezdik igazán nyomni egyéni szinten is a zsebünket, most, amikor a tél jön, és egyebek mellett a fűtést is kell fizetni. Azért akármennyire is tudjuk, és az eszünkkel megértjük némely intézkedés helyességét, sok, ami sok. Nem csoda, hogy a hitelét vesztett kormány minden lépését, akár jószándékú is lehet, heves társadalmi ellenkezések, sztrájkok, de mindenképpen gyanú és kétségek fogadnak.
Az előreláthatóság, a kiszámíthatóság hiányzik. Annyi bizonytalan globális és helyi tényező mellett, mint a gazdasági, pénzügyi válság, más csapások és szerencsétlenségek, mint a vulkáni felhő, cián, vörös iszap, vagy egyszerűen mint a huszonöt százalékos fizetéscsökkentés vagy minimáladó, ami nap mint nap gombóccá csombolyítja a gyomrunkat, szükségünk lenne, szükségünk van biztos pontokra, kapaszkodókra. Társadalmi és egyéni szinten is.
A bizonyosság hiányzik, a biztonság, hogy ez a kormány tudja, mit akar, tudja, merre tart. De minden intézkedését gyanú fogadja és kételkedés, mert annyi fércmű volt már, hogy ha ezután gyöngyöt izzadna ki, azt sem látnánk másnak, mint műanyagnak vagy sárból gyúrt hamisítványnak.
Két éve vár a gazdaság motorja az elindításra, az újraindításra, de csak fércelések és tűzoltások vannak, motorkerregések, legalábbis ennyi jön le a földi halandónak.
Most is így van, ezzel a a kis mézesmadzaggal, hogy eltörlik három hónapra az eddigi sarcot, vagyis az utolsó negyedévre a cégeknek nem kell a kötelező minimáladót fizetni. Hogy azután mi lesz, január elsejétől, újból nem lehet tudni. Csak szóbeszédek vannak. Hogy sávos adózás lesz, hogy speciális adózás lesz, egyeseknek marad a sávos másoknak marad a régi 16 százalékos, de lehet, hogy 10 százalékos lesz. Meglátjuk.
Ember legyen a talpán, akinek ilyen körülmények között stratégiai tervei, víziói vannak. És mégis, mindezek ellenére vagy ezzel együtt vannak ilyen talpon álló, fáklya-emberek, akiket semmi és senki nem zavar, sem a törvények ridegsége, sem a kormányok tehetetlensége nem akadály, végzik a dolgukat, a hivatásukat, sikeresek. Példát mutatnak. Teszik szűkebb vagy tágabb közösségüknek, amit kell, a gazdasági vagy társadalmi életben egyaránt.Gyerekek ezreit táplálják, turulmadarakat röptetnek, vagy sok embernek adnak szellemi és valóságos kenyeret. Hitet és bizonyosságot sugároznak, hogy másként is lehet. Olyanok, mintha a Rosenthal- vagy Pygmalion-effektus kísérleteit, eredményeit róluk mintázták volna.
„A Rosenthal-effektus az alapja az önbizalomnak, amikor hinni tudunk abban, hogy pozitív hatásunk van a dolgokra és az emberekre. És a valóság visszaigazolja ezt.”
Jó ilyen gondolkodású emberekkel találkozni, hallgatni őket, olvasni róluk.Tudjuk, hogy a jó hír nem hír, de ideje lenne, hogy ilyen példákról, ilyen emberekről szóljanak a krónikák, cikkek, hogy a rideg őszi időkben is legyen bizonyosságunk, hitünk, hogy ez a fajta emberi hozzáállás, lelki melegség segít túlélni a bizonytalan hétköznapokat. Még abban is segít, hogy örülni tudjunk a „csak” három hónapig tartó adóeltörlésnek is. S a többit majd meglátjuk a maga idején.
Az előreláthatóság, a kiszámíthatóság hiányzik. Annyi bizonytalan globális és helyi tényező mellett, mint a gazdasági, pénzügyi válság, más csapások és szerencsétlenségek, mint a vulkáni felhő, cián, vörös iszap, vagy egyszerűen mint a huszonöt százalékos fizetéscsökkentés vagy minimáladó, ami nap mint nap gombóccá csombolyítja a gyomrunkat, szükségünk lenne, szükségünk van biztos pontokra, kapaszkodókra. Társadalmi és egyéni szinten is.
A bizonyosság hiányzik, a biztonság, hogy ez a kormány tudja, mit akar, tudja, merre tart. De minden intézkedését gyanú fogadja és kételkedés, mert annyi fércmű volt már, hogy ha ezután gyöngyöt izzadna ki, azt sem látnánk másnak, mint műanyagnak vagy sárból gyúrt hamisítványnak.
Két éve vár a gazdaság motorja az elindításra, az újraindításra, de csak fércelések és tűzoltások vannak, motorkerregések, legalábbis ennyi jön le a földi halandónak.
Most is így van, ezzel a a kis mézesmadzaggal, hogy eltörlik három hónapra az eddigi sarcot, vagyis az utolsó negyedévre a cégeknek nem kell a kötelező minimáladót fizetni. Hogy azután mi lesz, január elsejétől, újból nem lehet tudni. Csak szóbeszédek vannak. Hogy sávos adózás lesz, hogy speciális adózás lesz, egyeseknek marad a sávos másoknak marad a régi 16 százalékos, de lehet, hogy 10 százalékos lesz. Meglátjuk.
Ember legyen a talpán, akinek ilyen körülmények között stratégiai tervei, víziói vannak. És mégis, mindezek ellenére vagy ezzel együtt vannak ilyen talpon álló, fáklya-emberek, akiket semmi és senki nem zavar, sem a törvények ridegsége, sem a kormányok tehetetlensége nem akadály, végzik a dolgukat, a hivatásukat, sikeresek. Példát mutatnak. Teszik szűkebb vagy tágabb közösségüknek, amit kell, a gazdasági vagy társadalmi életben egyaránt.Gyerekek ezreit táplálják, turulmadarakat röptetnek, vagy sok embernek adnak szellemi és valóságos kenyeret. Hitet és bizonyosságot sugároznak, hogy másként is lehet. Olyanok, mintha a Rosenthal- vagy Pygmalion-effektus kísérleteit, eredményeit róluk mintázták volna.
„A Rosenthal-effektus az alapja az önbizalomnak, amikor hinni tudunk abban, hogy pozitív hatásunk van a dolgokra és az emberekre. És a valóság visszaigazolja ezt.”
Jó ilyen gondolkodású emberekkel találkozni, hallgatni őket, olvasni róluk.Tudjuk, hogy a jó hír nem hír, de ideje lenne, hogy ilyen példákról, ilyen emberekről szóljanak a krónikák, cikkek, hogy a rideg őszi időkben is legyen bizonyosságunk, hitünk, hogy ez a fajta emberi hozzáállás, lelki melegség segít túlélni a bizonytalan hétköznapokat. Még abban is segít, hogy örülni tudjunk a „csak” három hónapig tartó adóeltörlésnek is. S a többit majd meglátjuk a maga idején.
1 megjegyzés:
Szeretnék egy pár ilyen "talpon álló, fáklya emberről" hallani, olvasni, esetleg módszerükről többet megtudni.
Megjegyzés küldése