Makacsul túlélni

Megjelent: Csíki Hírlap, 2008. 10. 14, kedd

Olyan széleskörű a globalizáció, a világ gazdasági rendszerében minden mindennel annyira összefügg, annyira lerövidültek a távolságok, hogy, ha Amerikában tönkremegy a bankrendszer, vagy legalábbis annak egy része, az azonnal érint minket is. Még ha egyelőre csak egy „kis legyintés vagy szellő” formájában is. Nagyon drukkolok, hogy mi ne érezzünk óránként vihart, orkánt, hogy fejlődő gazdaságunk kibírja azt, amitől Amerika után Németország, Anglia, Olaszország, Japán stb. gazdasága is elkezdett inogni.

Hátha Isãrescu kijelentése: „ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát”, azt jelenti, mi jól vetettük, és emiatt jól fogunk aratni, nem aludni(!), s a fejlődési ütem, ha csökken is, marad legalább a mostanában ígért 6%-on. Mármint 2009-re. 

Az biztos, minden vállalkozónak nagyon meg kell terveznie a "hogyan tovább?"-ot. Drágább lesz a hitel, jobban megfontolják a bankok, hogyan és kinek hiteleznek, az ingatlanpiac mint a részeg kalóz a hajón, úgy imbolyog, a hatóság egyre szigorúbb (de ugye igazságos?!), egyre nagyobb az állam bevételigénye, s emiatt sokszor elég furcsa jelleget ölt, egyre jobban fehérítik a szürke és fekete gazdaságot. Hogy mi a különbség a kettő között? Hát a szürke, mint a neve is mondja, az átmenet: nem törvényes, de nem is törvénytelen. Azt a példát találtam erre, hogy a vállalkozó, aki a nagy járulékok miatt alkalmazottját kénytelen minimálbérrel alkalmazni, ez után fizeti az adót, a nyugdíj- és egészségügyi hozzájárulást stb., viszont az alkalmazott a különbséget zsebből kapja. Ez a szürke terület, de néha ezt kell tennie, ha nem akar belebukni a fizetés után járó hatalmas terhekbe és a nyomott alvállalkozói résbe. S még ezek, a minimálbér utáni terhek miatt is csak nyöghet a vállalkozó, és ha emellett még meg is büntetik két-három-tízezer lejre, mintha mindenki aljas gazember lenne, mintha a pénz csak úgy gombamódra szaporodna, és nem kellene keservesen megdolgozni érte, és amitől a mi vállalkozónknak egészen megjön a kedve a vállalkozáshoz, az adófizetéshez.

Mert amikor sorra kerül ezért vagy azért, szinte sohasem róják, dorgálják meg, nem szólítják fel vagy figyelmeztetik, hogy esetleg kapsz még egy esélyt. Nem! Egyből, kárörvendően lecsapnak, büntetnek, fenyegetnek, és olyan is van, hogy zsarolnak.

Ma aki hivatalosan vállalkozik, az egyik oldalra érvényes, de a másik oldalon nem alkalmazott, törvényes törvénytelenségek, helyi, országos, európai uniós rendelkezések labirintusában bolyong. Kínlódik, hogy fényre jusson, de legalább lássa a fényt az alagút végén, egy jobb jövő reményében. Vagy reménytelenségében? Majd elválik.

De általában, kinek és miért jó, hogy az aranytojó tyúkját levágja, pontosan ezeket az embereket fojtogassa, nem tudom, mert az országnak egyáltalán nem, személy szerint senkinek sem. Gyermekeink tanárait például fizetni kellene és emelni a fizetését valamiből: például abból az adóból, ami ezeknek a vállalkozásoknak és azok alkalmazottainak adóiból befolyik az állami pénztárba. Segíteni kellene és hagyni, hogy dolgozzanak, adót fizessenek és tanuljanak. Élni és élni hagyni. Tanítani! S ha pedig valamikor valamit a mi választott és alkalmazott pozícióban lévő elöljáróinknak fel lehet majd róni, éppen ez: nem támogatta és tanította eléggé ezt réteget. A húzó-emelőket, az akarókat. S akkor szavazni...?

Mintha minden és mindenki összeesküdött volna, mintha most még ez a világgazdasági válság is a fekete gazdaság felé taszítaná azokat, akikben még fellelhető volt a polgári öntudat zárványa, a tisztességes munkába, tevékenységbe vetett hit. Az abban való hit, hogy ha törvényesen vállalkozik, eljut egyről kettőre, és nem azon tűnődik, hogy feladja, mert nem érdemes folytatni, és megnézi, milyen is a fekete gazdaság. Csak nézzük meg a felszámolandó vagy eladandó cégek listáját. Soha ennyi!

Mert milyen is ez a fekete gazdaság? Meghatározás szerint „olyan törvénytelen tevékenységeket takar, amelyek óriási jövedelmeket hoznak egyes személyeknek. Ezek a korrupcióból, a vesztegetésből, a törvényes szolgáltatás, kereskedelem, termelés szféráján kívül eső, vagy lopásból, zsarolásból és hasonló üzelmekből származó jövedelmek”. Lehet így is, és persze nálunk sokaknak sok minden még nyíltan meg is van engedve. Aki a törvény szigorával sújt, arra nem érvényes a törvény. Érthetetlen. Hogyan lehetséges?! Ki véd meg ez ellen? Pedig aki ismeri az írást, az tudhatja, de ha nem is tudja, érezheti: „egyszer mindenkit szólítanak”. Példák vannak rá. De addig is sok elkeseredett, pár nap alatt többedik büntetését fizető vállalkozó mondja: ezután alkalmazza az embereimet a büntető hatóság, én kiszállok, belefáradtam, és azt teszem, amit nem látnak, nem bánnak, és ha olyan sokan ezt teszik és megússzák, én is meg fogom.

S ha mégsem ezt választja valami szent őrültség miatt, akkor még nagyon sokat ki kell bírnia, ha „bolondul” törvényes vállalkozásra adta fejét, de a körülmények és lehetőségek miatt nem elég idejében ahhoz, hogy megszerezze azt az első egymillió dollárt, amiről nem illik megkérdezni, honnan származik. Vagy ha a cégbejegyzésén nem az ük-ükapja által létrehozott: ’ Winnings Kft. Alapítva 1779-ben’ elnevezés, hanem a 2000-es év szerepel. Az előbbi esetben beleszületett volna a cég működtetésébe, megtartásába, fejlesztésébe és vezetésébe, vagy a túlélésbe, de mindenképpen jobban bírná, tudná sokadszor is újrakezdeni.

Legyen szó ötszáz éves holland cégről vagy ötéves romániai magyar vállalkozásról (micsoda különbség!) egyszer mindenki elkezdte valahol, és aki vállalkozószellemű, azt nem olyan fából faragták, hogy feladja. Minden nehézség csak elszántabbá és erősebbé teszi, neki arra jó, hogy tanuljon belőle. Mert most a túléléshez – jobban mint bármikor – szükség lesz a makacs és még makacsabb akarásra.