Megjelent: Csíki Hírlap, 2008. 09. 30, kedd
Megírtam a körbetartozással kapcsolatos cikkeimet, és azóta mintha még több keserű, elfásult vállalkozóval találkoznék, aki már az őrület határán jár, mert hónapok óta csak virtuálisan, egy pár rongyos, áfával és adóval terhes, általa kiállított szolgáltatói számlán látott, leírt számok formájában pénzt, mert például éppen az államnak dolgozott. Többségük, sajnos, olyan kényszervállalkozó, aki a háta közepére kívánta a vállalkozást, csak elbocsájtották, és kénytelen volt megteremteni magának a munkahelyet.
Számtalan esetben tapasztalom, hogy aki az állam pénzével gazdálkodik, és ki kell fizetnie a kisvállalkozó által elvégzett bármilyen munkát, szolgáltatást, annak semmi sem sürgős. Ráér. Ő úgyis megkapja a jó kis fixet, ha nem csordul-cseppen. De a hozzá hasonló, nem annyira szerencsés, mondjuk tisztviselő, aki annál a magánvállalkozónál dolgozik, akinek a számlája abban a kupacban van, ami még nem nőtt elég nagyra, és nem avult el annyira, hogy már ne férjen a polgármesteri hivatal könyvelőjének íróasztalán és kifizessék, ilyenformán hónapokig nem kaphatja meg a fizetését.
Anélkül, hogy tudatában lenne, mekkora kárt okoz, kisvállalkozók sorát teszi tönkre egy-egy hivatalnok kényelmessége. Lehet, hogy nem a rosszindulat munkál ilyenkor, de annak, akinek fizetést kell adnia és kapnia, akinek gyereke van, közköltséget kell fizetnie, részlete van, és csak a fixe van, és még kenyérre sem jut, ha nem kapja napján a fizetését, annak egy nap is borzalom. Van egy ügyfelem, aki egy nagy község polgármesteri hivatalának épített, és csak neki, máshonnan nem volt kapnivalója. Teljesített, leszámlázta, átvették a munkát, a számlát aláírták, és azután semmi. Egy darabig még tudott fizetni az embereinek, aztán már azt sem. Aztán jött az áfa-, az adóbevallás, és ezeket is be kellett volna fizetnie, hiába, hogy pénznek nyomát sem látta hónapokig. A hivatal még azt is letagadta, hogy egyáltalán dolgozott neki ez a cég. Nem került elő a számla. Aztán az adóhatóságnak be kellett vallani, hogy a cég azért nem tud áfát, fizetés utáni járulékot fizetni, mert tartoznak neki, és hogy ki, és mennyivel tartozik. És ekkor segített az adóhatóság, zárolták a polgármesteri hivatal számláját, és mit ad Isten, amikor saját bőrükön tapasztalták, mit jelent fizetést nem kapni, előkerült a számla is, aminek addig csak a mi könyvelésünkben volt nyoma.
Persze, van fordított eset is, előfordul, hogy éppen a vállalkozó nem teljesít idejében, de egy biztos, a polgármesteri hivatal, az adó- és más hivatalok, annak alkalmazottai abból az adóból élnek, amelyet leginkább a kis- és középvállalkozói rétegnek kell befizetnie, esetleg éppen abból a pénzből, amit nekik kellett volna a kisvállalkozónak kifizetniük.
Tetszik, nem tetszik a kis- és középvállalkozások, valamint a magánemberek adói tartják el a hivatalokat és a fölénk telepedett államot, kormányt, annak helyi nyúlványait, képviselőit. Aki hivatalnoknak megy, annak tudnia kell, hogy ő van értünk és általunk, és nem fordítva.
Igaz, hogy szerencsére, egyre több vállalkozó szellemű, jó gazda polgármester van környékünkön, akiknek regnálása alatt láthatóan fejlődik a város vagy a falu. Mert valóban a település javáért, vállalkozásként, a közösség javára dolgozik. De azért ő sem mindig látja, láthatja, mint ahogy sokszor a magáncégnél sem a tulajdonos, hogy mennyire arrogánsan, lekezelően, megalázóan viselkednek, úrhatnámkodnak az alkalmazottak.
El kell ismerni, hogy a hivatalokban vannak változások is, vannak helyek, ahová szívesen megyünk ügyintézni. Azonban egy nagy hivatalon belül vannak irodák, ahol azonnal és készségesen segítenek, szolgálnak, szolgáltatnak, és vannak, ahol meg kell várni, hogy urasan tízóraizzanak, vagy a telefonról, chat-ről, internetről unottan leszálljanak, az újságolvasás fárasztó tevékenységét megszakítsák.Tudod, hogy te keresed meg az ő fizetését, és már nagyon sietnél, hogy megkereshesd. Ehelyett lesed, hogy éppen jó hangulatában legyen, és egyszerre mondja el, esetleg egy kis ficujkán adja oda neked a listát, hogy ne ötször, csak háromszor menj vissza ügyintézni. És ne csak böffentsen rád jobb esetben, ha egyáltalán észrevesz, hogy ott feszengsz az íróasztala előtt vigyorrá torzult szánalmas mosolyoddal, már harmadikszor köszönve, annak tudatában, hogy úgysem felel rá senki.
Tudok sok olyan vállalkozást, amely egy másik településnek fogja gyarapítani a bevételeit, oda fizeti majd az adóját, mert áttelepül, ott vásárolt fejlesztés céljából ingatlant, oda szerez be engedélyeket a mostani telephelyén lévő hivatal packázásai, teljhatalmú urai és hölgyei miatt.
Jól teszi, oda kell menni, ahol embernek érezzük magunkat, már ha lehet válogatni. Ahol szolgálnak és szolgáltatnak. És vállalkozóként is tanulni kell ebből, mert a hasonló, állandóan morgó, kelletlen, az ’ez sem az én feladatom, az sem az én feladatom’, egy cseppet sem szolgálatkész alkalmazottak annyit rontanak egy-egy szolgáltató cég vagy hivatal presztízsén, mint az atombomba. Persze, ha nem vagy jelen, mert ha jelen vagy, az egész normálisnak tűnik, legfennebb a bátrabb és benned bízó ügyfeleidtől tudod meg, hogy már nagyon nagy a baj.
Egyszer egy villanyszereléssel foglalkozó ügyfelem mondta, miután elment egy számára és mások számára is kellemetlenné vált alkalmazottam, hogy rég zavarta, és jó, hogy elment. Hát, mondom, szólhatott volna, hogy gond van, oldjam meg, de azt mondja, nem akart rosszat annak az embernek. Hát, mondom neki, akkor én sem szólok, hogy a te embered, a múltkor a kétszer nyolc óra helyett csak két órát szerelte a villanyt nálam, és a megmaradt anyagot odaadta a komájának. Meghökkent nagyon, de nem volt igaz, csak érzékeltetni akartam, hogy segíthetünk is egymáson, és hogy a fals emberi jóság nem mindig vagy sohasem vezet jóra. Jobb, ha a szomszéd kecskéje sem döglik meg, hanem él, virul, és az enyém is szépen fejlődik. És bízom abban, hogy a szolidaritás, egymás támogatása, tanítása, jóindulatú figyelmeztetése a dolgok jóra fordulásában, megjavításának lehetőségében való hit segíthet mindannyiunkon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése