Mielőtt jó lehet, először rossz lesz (2.)

Megjelent: Csíki Hírlap, 2010. 12. 07, kedd


A fenti címet adtam nemrég egy írásomnak. Az nagyrészt makrogazdasági kilátásokról, gazdaságpolitikai intézkedésekről szólt, amelyek távolinak tűnnek, és nem tudhatjuk, hogy pontosan mikor és milyen konkrét következményekkel járnak. Most azonban azokról írok, amelyek itt kopogtatnak a kisebb-nagyobb cégek, vállalkozások s a könyvelők kapuján. 

 

Sok változás vár a cégekre és egyéni vállalkozókra mostanában, az elkövetkező időkben és az új évben. Igaz, hogy leginkább – sajnos – formai dolgokról van szó, és az elején ismét könyvelő- és könyvelői programokat módosító informatikus-nyomorítóak, de ha ezeknek pozitív a hatásuk, legalábbis hosszú távon, akkor mégiscsak jók, és jobb, mintha semmi nem történik.

Ilyen rendelkezés a kötelező minimáladó eltörlése. Igaz, hogy legjobb lett volna, ha be sem vezetik, mert nagyobb volt a bukta, mint a remélt eredmény, de eltörülték, szerencsére. Most ennek eredményeképpen, a könyvelői szakma „örömére”, szinte két fiskális évet zárunk: az egyik 2010. január 1-jétől szeptember 30-ig tart, és ebben a nyereségadót (veszteséget) a minimáladóval összefüggésben számítjuk, a másik a szeptember 1. –december 31-es periódusra vonatkozik, és rendesen számítjuk az adót, a megvalósított eredmény függvényében. Nem könnyű, mert a majdnem semmit ismét csűrjük-csavarjuk, csak jó sok munka adódik vele, és sajnos, ettől nem lesz több a profit.

Másik ilyen változás (amit már sokaknak el is kellett kezdeni), az elektronikus adóbevallás kötelezővé tétele, amely még most csak a közepes és nagy cégeknek kötelező, de az előrejelzések szerint minden szinten az lesz a következő év közepétől. Ezt jósolták az adóhatóságnál tartott múlt heti tájékoztatón is, ahol a sok céget könyvelőknek nagyon sok hasznos dologra hívták fel a figyelmét. Jó lesz készülni, szokni mindenkinek, és ne az utolsó percre hagyni az ilyenfajta elektronikával való barátkozást. Gondolok itt azokra a könyvelőkre, akik több kis céget is könyvelnek, ők is vehetnek olyan elektronikus aláírást (alig többért, mint egy cégnek), amellyel több (akárhány) céget is kiszolgálhatnak, s a kis cégeken is lehet már előre gyakorolni, kötelezettség nélkül, a sokkal kényelmesebb, de pontosságot követelő adóbevallást. Igaz, itt nem lehet a pénzügyön lévő ismerősünket megkérni, hogy elnézze nekünk a késéseket, vagy hogy visszamenőleg iktasson, de nem kell sorba állni, és vasárnap is, éjjel is le lehet tenni a „deklarációt”.

Ilyen változás a fizetések járulékos költségeinek egységes, egyetlen nyilatkozatban való bevallása (a név szerintiek is idetartoznak), ami január 1-jétől lesz érvényes, és először február 25-én fogjuk használni. A fent említett gyűlésen ismertették az előkészített határozattervezetet. Megszűnik a pénztáraknál (egészségügyi, nyugdíj stb.), hivataloknál kért nyilatkozatok, listák sora, az öt, vagy már nem is tudom, hány helyen való sorban állás. Emiatt könnyebb lesz a helyzetünk, de hogy ezt a hatalmas és komplikált nyilatkozatot megismerjük, megtanuljuk, megszokjuk, kitöltsük és leadjuk idejében, ahhoz több idő kellene, a programozókról nem is beszélve, akiknek alaposan módosítaniuk kell a fizetési és könyvelési programokat. A módosító határozatot még nem hagyták jóvá, de már tudjuk, hogy február 25-re eszerint dolgozunk.

Szintén ilyen lesz a munkatörvénykönyv változtatása és az egyéni vállalkozók saját maguk készítette, és nem az adóhatóság által kiküldött adóbevallása is. Igaz, az még odébb van, májusban, de arra is idejében kell készülni. Most már nem fokozom tovább, maradjon a következő alkalomra is.

Ezért mondtam, hogy amíg jó lesz, addig káosz uralkodik, addig az ismeretlentől való félelem, idegesség, sok tanulás és munka van. S mindez lehetőleg a pénzügyi év végére és elejére összesűrítve, hogy ne lehessen rendesen pénzügyi évet zárni és az új évet kezdeni. Lehet, hogy hazabeszélek, mert mindenkinek megvan a maga baja, és az övé a legnagyobb, de nem hiszem, hogy van a könyvelői szakmánál „kreatívabb”, több rugalmasságot követelő, az újhoz való alkalmazkodásban előbb járó szakma. Ha lényegi pozitív változások volnának, olyanok, amelyek láttatják velünk és az általunk könyvelt vállalkozásokkal az alagút végét, könnyebben el lehetne viselni a sok változást, értékelni lehetne a modernizálást. De így csak azt tudjuk, hogy ismét jutalmazás, elismerés nélküli, érték nélküli plusz munkát kell végeznünk, szinte éhbérért. S ezt azért is, mert sokan vagyunk a piacon, azt nem mondom, hogy a szakmában is, emiatt staféta és jutalom egyaránt ehhez van leengedve, igazítva. Ez a szakma, persze, sok más szakmához hasonlóan, nincs megbecsülve, és rajtunk, a mi tartásunkon is múlik, hogy ne csak megtűrt szegény rokonként, szükséges rosszként vegyünk részt a vállalkozások életében, hanem egyenlő partnerként, véleményformáló, komoly és hasznos üzlettársként tekintsenek ránk.