Megjelent: Csíki Hírlap, 2010. 04. 13, kedd
Az elmúlt héten hivatalos voltam egy szakmai érdekvédelmi szövetség konferenciájára, ahol különböző nagyságú cégek vezetői, tulajdonosai voltak a főszereplők, s ahol nekem egy rövid kis előadásban a könyveléssel kapcsolatos aktuális tudnivalókról kellett volna szólnom. Sajnos, a sors beleszólt a programomba, és nem tudtam ott lenni. De mialatt az eseményre készültem, gondolatban tervezgettem, és míg konkrétan készültem az előadásra, nagy dilemmában voltam. Mit lehet mondani majd, hogy egyformán érdekes és hasznos legyen mindenkinek, mert a különböző méretű cégek bizonyos szempontból a könyvviteli dolgokban is különböznek. Most nem arra gondolok, hogy másként kell egy kis cég eszközeit lekönyvelni vagy amortizálni, mint a nagy cégekét. Azt ugyanúgy kellene.
Az elmúlt héten hivatalos voltam egy szakmai érdekvédelmi szövetség konferenciájára, ahol különböző nagyságú cégek vezetői, tulajdonosai voltak a főszereplők, s ahol nekem egy rövid kis előadásban a könyveléssel kapcsolatos aktuális tudnivalókról kellett volna szólnom. Sajnos, a sors beleszólt a programomba, és nem tudtam ott lenni. De mialatt az eseményre készültem, gondolatban tervezgettem, és míg konkrétan készültem az előadásra, nagy dilemmában voltam. Mit lehet mondani majd, hogy egyformán érdekes és hasznos legyen mindenkinek, mert a különböző méretű cégek bizonyos szempontból a könyvviteli dolgokban is különböznek. Most nem arra gondolok, hogy másként kell egy kis cég eszközeit lekönyvelni vagy amortizálni, mint a nagy cégekét. Azt ugyanúgy kellene.
Hanem arra, hogy a nagy cégek saját, alkalmazott könyvelővel rendelkeznek, esetleg többel is, lehet, hogy van gazdasági igazgatójuk és főkönyvelőjük is, egy egész csapat dolgozik a könyvelésen. Ilyen helyen több és pontosabb, gyorsabb lehet az információ, lehetőség van törvénytárra, szakmai lapokra, szakmai előadásokra, szemináriumokra. Lehetőség van jó könyvelési programok, esetleg üzleti szoftverek, integrált vállalatirányítási rendszerek beszerzésére, használatára. Ez esetben más érdekli az ilyen nagy vagy közepesen nagy méretű cégeket, és teljesen más a kiszervezett könyveléssel rendelkező kisebbeket. Itt van például az eddigre már csontba-húsba vágó számviteli politika. Kinek kell ezt megírni? A cégvezetésnek, a könyvelőnek vagy a szolgáltató könyvelőnek? Azért, hogy meglegyen, egyértelműen a cég vezetése felel és nem a könyvelő! Nagy cégnél összedugják a fejüket és eldöntik a a számviteli politikát. Kis cégnél, egy egyszemélyes kft.-nél ki kivel dugja össze a fejét, és milyen legyen ez a számviteli politika, mert a törvény nem tesz különbséget a cégek méretei között, csak arról szól, hogy kötelező. A lényeg, hogy nem lehet tovább halasztani, komolyan kell venni a törvényt és önmagunkat, és el kell készíteni ezt az egyáltalán nem könnyű, de ha okosan csináljuk, nagyon hasznos irományt. Ha azt akarjuk, hogy például ne legyen gond a technológiai veszteségek költségekre való leírása, elismertetése, a különböző kiszállásokkal, munkásszállítással kapcsolatos költségek elszámolásával, vagy az eszközök fel-és leértékeléseinek összegeivel, amortizációs költségeivel, az értékelési tartalékok adózásával stb., stb., akkor jó, ha mindezt ebbe a nagykönyvbe, amit számviteli politikának nevezünk, beleírjuk. S miután most tették kötelezővé, nincs minta, nincs gyakorlat, és jóformán meg sem értjük, hogy nem az államnak, az adóhatóságnak készül, hanem saját érdekünkben írjuk, és hogy az igazi értéke hosszú távon meghatározhatja a cég adózási politikáját bizonyos szempontból. A külföldi nagy cégek nagyon tudják ezt. Mert aszerint például, hogy ebben a politikában jól megfontolva döntöttünk-e, a rövid távú hasznot néztük-e, vagy előbbre láttunk, lehet az értékelésből származó tartalék egy része időzített bomba fiskális szempontból, és lehet jól kezelhető, alig érezhető vagy kevésbé megterhelő, de idejében megadózott tartalék.
Aztán még egy másik témában, arról is szerettem volna beszélni például, hogy mennyire fontos mindenkinek az elektronikus aláírás, hogy ideje beszerezni, és hogy meg kell szokni elektronikusan letenni az adóbevallásokat, mármint azt az elég nagy részét, amit így le lehet tenni. A kisebb cégeknek is. Mert időt, energiát, papírt, egyszóval pénzt lehet spórolni ezzel, és amúgy is rákényszerülünk előbb-utóbb. És talán az ilyen, egy szervezetbe tömörült vállalkozók, ha csoportosan fogják nagy számban megrendelni, beszerezni, olcsóbban megtehetik.
Nos, eltűnődöm, vajon jó lett volna-e, ha ezeket elmondom? Érdekelte volna-e vajon a hallgatóságot, a vállalkozókat, akik egy része tudvalévő, még mindig a válságos termeléssel, eladással, pénzhiánnyal küszködik?
De arra is kíváncsi lettem volna, lennék, kérdőívet osztottam volna ki a hallgatóság engedelmével, hogy vajon mit szeretnének ezekben az időkben a vállalkozók a könyvelőktől hallani? Fontos személynek tartják-e a cégnél a könyvelőt? Hogyan értékelik, és mit tesznek, ha hallják, hogy a másik cég könyvelője nem jelentette be áfásnak a céget, és emiatt esetleg százmilliókat kell fizetni? Mi történik, ha megbüntetik a céget, ki a hibás? Mindig a könyvelő, akkor is, ha nem adtuk le idejében könyvelni a könyvelnivalót? Van-e szerződésük a könyvelésre, hogy ha baj van, és tényleg a könyvelő miatt, akkor felelősségvállalás és kártérítés is legyen a részéről? Milyennek képzelik el, milyennek kellene lennie a jó könyvelőnek? Hogyan értékelik őket, ha sokat várnak a könyvelőtől, sokat is adnak neki, a maguk részéről megbecsülésből és egyebekből? És milyen lehet a könyvelőnek a jó vállalkozó? Szeretnék-e tudni, mit gondolnak a könyvelők, milyen a jó vállalkozó a szemükben?
Ilyen és ehhez hasonló kérdések foglalkoztattak és foglalkoztatnak továbbra is, nem csak az előadás kapcsán. Ha van kérdésük, válaszuk, ha van véleményük ezzel kapcsolatban, írják meg, az elkövetkezendő cikkek témáját képezhetik a kérdésekre adott válaszok, gondolatok.
Aztán még egy másik témában, arról is szerettem volna beszélni például, hogy mennyire fontos mindenkinek az elektronikus aláírás, hogy ideje beszerezni, és hogy meg kell szokni elektronikusan letenni az adóbevallásokat, mármint azt az elég nagy részét, amit így le lehet tenni. A kisebb cégeknek is. Mert időt, energiát, papírt, egyszóval pénzt lehet spórolni ezzel, és amúgy is rákényszerülünk előbb-utóbb. És talán az ilyen, egy szervezetbe tömörült vállalkozók, ha csoportosan fogják nagy számban megrendelni, beszerezni, olcsóbban megtehetik.
Nos, eltűnődöm, vajon jó lett volna-e, ha ezeket elmondom? Érdekelte volna-e vajon a hallgatóságot, a vállalkozókat, akik egy része tudvalévő, még mindig a válságos termeléssel, eladással, pénzhiánnyal küszködik?
De arra is kíváncsi lettem volna, lennék, kérdőívet osztottam volna ki a hallgatóság engedelmével, hogy vajon mit szeretnének ezekben az időkben a vállalkozók a könyvelőktől hallani? Fontos személynek tartják-e a cégnél a könyvelőt? Hogyan értékelik, és mit tesznek, ha hallják, hogy a másik cég könyvelője nem jelentette be áfásnak a céget, és emiatt esetleg százmilliókat kell fizetni? Mi történik, ha megbüntetik a céget, ki a hibás? Mindig a könyvelő, akkor is, ha nem adtuk le idejében könyvelni a könyvelnivalót? Van-e szerződésük a könyvelésre, hogy ha baj van, és tényleg a könyvelő miatt, akkor felelősségvállalás és kártérítés is legyen a részéről? Milyennek képzelik el, milyennek kellene lennie a jó könyvelőnek? Hogyan értékelik őket, ha sokat várnak a könyvelőtől, sokat is adnak neki, a maguk részéről megbecsülésből és egyebekből? És milyen lehet a könyvelőnek a jó vállalkozó? Szeretnék-e tudni, mit gondolnak a könyvelők, milyen a jó vállalkozó a szemükben?
Ilyen és ehhez hasonló kérdések foglalkoztattak és foglalkoztatnak továbbra is, nem csak az előadás kapcsán. Ha van kérdésük, válaszuk, ha van véleményük ezzel kapcsolatban, írják meg, az elkövetkezendő cikkek témáját képezhetik a kérdésekre adott válaszok, gondolatok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése