Valóságos vendetta

Megjelent: Csíki Hírlap, 2011. 02. 01, kedd 

Hihetetlen, hogy az utóbbi félévben 500 törvény és törvénymódosítás jelent meg az adóval, számvitellel kapcsolatosan, igazi „vérbosszú” a vállalkozók, könyvelők és mindazok ellen, akiknek ezeket alkalmazniuk kell. Így nagyon nehéz dolgozni, nem lehet ebben a dzsungelben eligazodni, a tudás, az ismeretek biztonságát érezni – csak legalább egy fél évig! Mintha minden futóhomokon állna, de legalábbis egy elszabadult futószalagon. 

Ha elnézzük a különböző hírtelevíziók műsorát, az „elemzésekben”, a kommentárokban részt vevő, cheguevaras, piros baszk fejfedős forradalmárokat (vagy anarchistákat?), akik a legnagyobb városainkat vezetik, vagy a kormányban, parlamentben a fent említett „törvény-szemétrakás” hegyeit megalkotják este, hogy már másnap visszaszívják, és kicseréljék egy még alkalmazhatatlanabbal, vagy korruptabbnál korruptabb politikusokat védenek, szidva az igazságszolgáltatást, hogy nem jó oldalon trafált bele a törvénytelenségek agyvérzéses méhkasába, újból és újból meggyőződhetünk, hogy itt egyhamar nem számíthatunk semmi jóra.

Nap mint nap zúdulnak fejünkre a hírek a gazdaság tehetetlenségéről, az adóssággal tele, tönkrement vállalkozásokról és mindezzel együtt az életminőségünk folytonos romlásáról. De nem is kell ehhez a híreket figyelni, elég érzékelni a körülöttünk növekvő idegességet, türelmetlenséget, a mindennapi kenyér-háborút.

Mit tehetünk, honnan lehet újra és újra erőt meríteni a mindennapok rutinjához, feladataihoz, úgy, hogy a szükséges és elégséges információhoz mégis hozzájussunk? Van, aki úgy védekezik, hogy nincs tévéje, van, aki nem nézi a mérget, gyűlöletet fröcskölő hírtelevíziók viperanyelvű műsorvezetőit és kommentátorait. S lehet, jól teszi, mert még az elején jónak induló gazdasági csatorna is átalakult, átment a kormány elleni ugatókórusba, és már nem az objektivitásáról híres, hogy finoman fogalmazzak.

Nem lehet tudni a helyes választ. Mert ha például a mi szakmánkban nem informálódunk idejében, az veszteségekkel járhat az ügyfeleinkre és magunkra nézve. Nem tehetjük meg, hogy ne olvassuk el a rengeteg megjelenő új törvényt és azoknak értelmezéseit, ne figyeljük a politikai jelenségeket, amelyek meghatározzák a gazdaságot (és fordítva), a külföldi történéseket, amelyek szintén nagy jelentőséggel bírhatnak az (gazdasági) életünkre. S ha mindezekkel naprakészen szeretnénk lenni, akkor marad-e időnk a munkára és a fent említett rutinra, konkrétan például arra, hogy február hónapban figyelembe vegyük és lejelentsük azt a tizennyolc nyilatkozatot, adóbevallást és egyéb, adóhatósággal közöl­ni­valót, amelyet az a sok régi és új törvény előír a „szegény” vállalkozónak és könyvelőjének. Lehet, hogy nem lesz szükségünk mindegyikre, mert nem voltak olyan műveleteink, de akkor is ismernünk kell ezeket, nehogy mulasztást kövessünk el. Fel is sorolok egy párat: február hetedikéig be kell vallani egy 092-es nyilatkozaton, hogy megváltozott az áfa-bevallási és fizetési kötelezettségünk, negyedéves fizetőből átmegyünk havi fizetőbe, de csak akkor, ha 2011 januárjában volt uniós beszerzésünk, behozatalunk. Vonatkozik ez mindenkire, aki áfa-fizető: cégekre, egyéni vállalkozásokra és a szellemi szabadfoglalkozásúakra egyaránt, ha volt ilyen műveletük. Aztán február tizedikéig le kell tenni a 010, 020 és 070-es számú nyilatkozatokat azoknak a cégeknek, egyéni vállalkozóknak, szellemi szabadfoglalkozásúaknak és más természetes személyeknek, akiknek áfa-fizetővé kell válni, ha átlépték a 35 000 eurós bevételt, 3,3817 lejes euro árfolyamon számolva. Február 15-ig az előző havi uniós beszerzéseinket és eladásainkat, terméket és szolgáltatásokat egyaránt kell bevallani egy 390 VIES nevű nyilatkozaton. Veszélyes játék, kemény büntetéssel jár, ha ezt nem tesszük le idejében, mert a vállalkozó nem vitte be idejében a könyvelőjéhez a bizonylatokat.

A legkritikusabb dátum a február 25., mert akkor kilencféle nyomtatványon (a 100, 112, 300, 301, 224, 392A, 392B, 393 és 101 számmal jelöltek) „vallunk” az adóhatóságnak, kezdve a nyereségtől, áfától, át a jövedelemadót és egyéb fizetési járulékokat (nyugdíj, egészségügyi stb.) magába foglaló 112-ig, ami a legkeményebb dió most a könyvelőknek, mert teljesen új és nagyon nehéz. De az utolsó februári napon is négy bevallást kell letenni. Hát nem úgy néz ki, mintha vendetta lenne? Bizalmatlanságba és bürokráciába fullasztó eljárás az állam részéről?