Mottó: „Akinek sok pénze van, annak lehet spekulálni, akinek kevés a pénze, annak nem szabad spekulálni, akinek pedig egyáltalán nincs pénze, annak muszáj spekulálni.” André Kostolany


2011. március 1., kedd

Új cashflow sportjátékok a láthatáron!

Megjelent: Csíki Hírlap, 2011. 02. 28, kedd 



Mindaz, ami mögöttünk van, és mindaz, ami előttünk áll, jelentéktelen
csekélység ahhoz képest, ami bennünk lakozik
.”(Oliver Wendel Holmes)

Ami körülöttünk zajlik nap mint nap, meghatározza az életünket, még az is, hogy most vámos-vadászat folyik. Ennek a hirtelen reflektorfénybe került, nemzeti vámos-sportnak, amit félig előttünk, félig zárt ajtók mögött játszanak, észak-dél, kelet-nyugat irányban, lentről fel és fentről le, rég ismeretesek a szabályai, a legjobb játékosait, a sztárokat is minden határ és nem határ menti városban és faluban

ismerték. Időtlen idők óta fejlődik, gyarapodik, s ha csak arra gondolunk, hogy egy jobbacska játékos pozíció ára honnan hová fejlődött, sejthetjük (ha felfogni képtelenek is vagyunk), hogy milyen jóféle sportjáték volt ez.
De a nemzeti és világhírnév csak azóta biztosított, amióta a játékosok egy része csak helikopterrel jár a fővárosi meccsekre, és ezt a televíziók élőben közvetítik. Hogy mi lesz a játék, a meccs vége? Ezt nem tudjuk, de nem lehetünk túlzottan optimisták, még nem sikerült eddig egyetlen ilyen, televíziós hírveréssel kezdődő nemzeti sportnak sem a végére járni. Ha volt is vesztes, azt már legtöbbször nem ismerhettük meg, mert vagy nagyon jelentéktelen, vagy „teljesen ismeretlen” volt. Ha csak vesztesnek nem számítjuk magunkat, a sok „bamba” kis adófizetőt, akiről már a hetedik bőrt is lenyúzták az évek alatt, mert az adók-vámok nem abba a zsebbe vándoroltak, ahová a törvény előírta volna. Mert más törvények, más játékszabályok határozták meg az utakat-határokat.

Az nyugtathat legfeljebb, ha elcsendesül ez, van lehetőség más ilyen sportokra, más ehhez hasonló vadászatokra, kenyér helyett cirkuszra, hisz, ahogy ezeket a játékosokat, úgy más rendszerek, szervezetek játékosait is ismeri a suttogó „propaganda”, a nép, a legkiválóbb játékosokat figyelő „plebsz”, csak jönnie kell időnként az edzőnek, a cirkuszigazgatónak vagy a választásoknak.

De ha azokra az államtól kiesett adókra, vámokra gondolunk, amelyekről most szó esik, és azokat megszorozzuk az évek, a játékosok és a fent említett szervek, rendszerek számával, rájövünk, hogy ezt a cashfow-val összekötött sportjátékot még a cashflow-játékgyáros Kiyosaki is megirigyelhetné, sőt még a Nemzetközi Valutaalap is sírva könyöröghetne most nekünk, hogy vennénk egy kis hitelt tőlük, mielőtt éhen halnak.


Egyébként is úgy látszik, hogy a kormányunk, azon belül az adótörvénnyel foglakozó szakemberek annyira el vannak foglalva a meccsekkel és a játékban való érintettséggel, hogy nincs idejük megszülni a decemberben, az év utolsó éjjelének leple alatt hozott törvénymódosítások alkalmazási eljárásait. Eltelt mindjárt két hónap, és még egy sereg dolog miatt várjuk a „normát”. Nemsokára le kell adni a nyereségadó-bevallást, sokaknak már február 25-én, a mérleget is, az igaz, még egy kicsit odébb van, de ami már megkezdődött, ha valaki ott fent nem vette volna észre, az az új pénzügyi év, amiben szükség lenne a tisztánlátásra.

Jó lenne tudjuk, minden kétséget kizáróan, mi lesz „függő és független” egyéni vállalkozások sorsa, ki, mennyit, mikor és főleg mikortól fizet járulékokat. Jó lenne tudni a „civil szerződések” sorsát, mert az állandó civil szerződések, melyeket még most is nagyon sokan alkalmaznak, nemcsak a gazdasági, hanem különösen a civil szférában (egyesületek, alapítványok stb.) valóságos adóbombák lehetnek, mint ahogy az egy szerződéses egyéni vállalkozások is. Azt is jó lenne tudni nagyon pontosan, hogy függő tevékenységnek számít-e egy kft., ha egyetlen munkaadója van, illetve egyetlen szerződése. Hát ilyen és ehhez hasonló kérdésekre várjuk a választ, s lehetőleg nem a mézesmadzagos válaszokból és megoldásokból kérnénk. Mint ahogy a meccsek eredményét is szeretnénk tisztán, bunda nélkülinek tudni. A sztárokat is szeretnénk a magunk módján ünnepelni. Például egy-egy ilyen jobb „gázsiból származó adományból” építhetnénk egy óvodát, vagy megműthetnének 30-40, arra rászoruló beteg gyereket. Optimista végkifejlet lenne, és nagyon időszerű

Nincsenek megjegyzések: