A vállalkozásoknak is került kólibacilusa: a REVISAL

Újabb stressznek vannak kitéve a kisebb méretű vállalkozások, mert nem elég a sok és mélyreható munkatörvényi változás, ami részben jó dolgokat is hozott a munkaadónak, most jön a legújabb ( persze ez az előbbi következménye!), a REVISAL-ra, az elektronikus „munkakönyvre” vonatkozó rendelkezések megváltozása.

A REVISAL-t módosító , az 500/2011-es kormányhatározat a Hivatalos Közlöny 372-es számában jelent meg , május végén és augusztus elsejétől lesz hatályos, és ha nem tartjuk be a rendelkezéseit, egy-egy büntetés még 10000 (tízezer) lej is lehet, de sokféle büntetést lehet begyűjteni a revisal címszó alatt, és ezek összege elérheti, de nem haladhatja meg (minő szerencse!) a 50000 lejt. A régi félmilliárd lejt!

A REVISAL egy számitógépes program, állami és ingyenes. A megnevezés, a REgistrul general de eVIdenta a SALariatilor, szótagaiból képzett fantázia elnevezés, és egy olyan eletronikus nyilvántartást jelent, amelyet minden munkaadónak vezetni vagy vezettetni kell, teljesen mindegy, hogy egy alkalmazottja van vagy ezer. Tulajdonképpen nevezhetnénk a elektronikus munkakönyvnek, de mégsem az , annál sokkal több.

Értem én, hogy nem lehet olyan törvényeket hozni, amelyek minden esetre tartalmaznak megoldásokat, de ennek ellenére azt gondolom az olyan rendelkezések alkalmazása mint ez is, amely mindenkire egyforma feladatokat ró függetlenül a cég méretétől, nagyon sok erőfeszítést kíván a kisebbektől, módosítást, szervezést igényel, olyan pénzügyi - és humánerőforrás szükségleteket kíván, amellyel a kisvállalkozások, a jelenlegi körülmények között nem rendelkeznek.

Mert mi soha semmire sem készítjük fel az adófizetőt, ez esetben a munkaadót tisztességesen! Csak lecsapunk rá, büntetjük és nehéz helyzetbe hozzuk, sokszor szinte lehetetlenbe. Pedig erre a REVISAL-ra már évek óta edzünk, készülünk s most a finisnél kiderül, hogy ez nem volt elég. Dehogy elég, hogy a kisvállalkozó könyvelője megtanult a Revisalban dolgozni, minden hiába, mert csak az utóbbi hónapok suttogó propagandája sejtette, hogy még egy újabb szakmát is meg kell tanulni, képesítést, zapiszkát is kell szerezni, mert ezt a munkát nem akárki végezheti. Ezt csak a „reviszálkitöltő” szakember, a munkaügy által szentesített diplomával rendelkező humánerőforrás felügyelő (inspector resurse umane!?), régen személyzetis vagy káderes, végezheti. Ha igaz!

Persze ez még most sem derül ki egyértelműen a kormányhatározatból, csak úgy fű alatt lehet sejteni. Azt mondja a törvény hogy a munkáltató írásban kell határozatot hozzon, hogy ki az a személy aki ezt a feladatot elvégzi. Azt még nem lehet tudni, hogy ennek a személynek is kell-e a fent említett képesítés, amin nem csodálkoznék, mert csak nálunk vannak ilyen kabaréba illő dolgok, és derülhetnénk rajta, ha nem fájna, mert ismét húsba vág, mert képzeljék el milyen lenne, az az egyszemélyes káefté, akinek egyetlen alkalmazottja éppen önmaga az alapitó, aki határozatot hoz önmagának, hogy kitölthesse a revisalt, miután persze megszerezte a humánerőforrás felügyelői képesítést.Vagy ha nem, még az változat is van,irja a törvény, hogy szerződést kell kötnie egy olyan szolgáltatóval, egy céggel, mással mint a könyvelője, aki a munkaügynél zöld utat kapott, hogy revisalt vezethet, és egy rakás feltétel teljesítése után be van oda jegyezve.

Nos a fenti kormányhatározat megjelent, de maga az elektronikus program legújabb változata még nem, de azt már tudni lehet, hogy a régihez képest új adatokat kell ide bevinni, három- négyszer annyit mint a régi szerződésekből, ilyen a fizetés, a pótlékok (éjszakai, különleges, stb), a munkaidő, munkaidőbeosztás, stb., ilyen módon nem csak az új , hanem a régi alkalmazottak adatait is fel kell tölteni a rendszerbe. Erre kilencven nap áll rendelkezésre.

Azok a szolgáltatók, akik ezt a munkát végzik majd, a 677/2001-es személyi adatvédelmi törvény előírásait szigorúan betartva kell tevékenykedniük. E szerint a törvény szerint a személyi adatok feldolgozásának biztonsága miatt be kell majd jelentkezni az ezzel foglakozó országos ügynökségnél.

Szóval van feladat elég, olyan amit már tudunk, hogy meg kell tenni, és olyan amit még nem tudunk, hogyan, mert értelmezni kell a törvényt és módszertani rendelkezések hiányában még nincs helyes válasz.

Legtöbb kis vállalkozó örült, amikor megszűnt a Munkaüggyel való kapcsolat, hogy legalább azt a 0,75%-ot sem kell a munkakönyvek után fizetni, de az eszébe sem jutott, hogy ez a kis összeg ezután a könyvelőt illetné, mert az ő feladata lett a munkakönyv elektronikus formájának vezetése. De ezek után nem hogy megszűnt a Munkaügyi Felügyelőséggel a kapcsolat, még szorosabb lesz: többet fognak ellenőrizni és büntetni.

Tehát három lehetőség körvonalazódik: ezután alkalmazottunk kell legyen, jól képzett, törvényismerő, aki ezt a feladatot végzi, vagy ahogy fent írtam szerződést kell kötnünk egy „revisaltudó” szolgáltatóval, s ezt a szerződést be kell iktatni a Munkaügynél. Vagy van még egy változat: magad uram, ha szolgád nincs.

Nagyon nagyon komolyan kell venni ezeket a rendelkezéseket, itt már nem lehet azt mondani, hogy intézze a könyvelőm, azért fizetem, hogy csinálja. De a szakosodott szolgáltatók esetében biztos nem lehet a 0,75 százalékkal megúszni, olyan nehéz és akkora felelősséget igénylő lett a feladat.És most mérhetetlenül nagyobb lett, ebben az esetben a vállalkozó, és más munkaadó ( gondolok itt például a nonprofit szervezetekre) felelőssége is, most sem babra megy a játék.

Marad erőnk még az alaptevékenységünkre, a vállalkozásainkra figyelni?