Miközben látszólagos és valóságos, hangos és dörgedelmes meccs folyik mindenütt: a médiában, a pártok között, összeszorult szívünkben egy újabb (belső, békebeli!) „ békeszerződés”, az ország megyéinek újrarajzolása miatt, azalatt a háttérben a sunyi és csendes alapozás nagyon is komolyan elkezdődött.
Válságidőben is szerre nyílnak a bankfiókok a legkisebb helységekben is, szaporodnak a kerületi, városrészekben működő alegységek. Ugyanakkor adóhivatalok szűnnek meg a nagyobb városokban is, nemhogy a nagyközségekben. Megnyomva ismét az ezerszer megnyomorított adófizetőt, mert nem volt elég kiadása eddig egyebekkel, most, ha valamire szüksége van az adóhivataltól, nyakába kell vennie az utat a megyei vagy kisebb regionális központok felé, melyeknek már most, az új elképzelések nélkül is folyamatosan bomlik az egyensúlya. És ez még csak a kezdet, de a tervek szerint igy folytatódik mindennel, tudjuk, az egészségüggyel és egyéb községi és kisvárosi intézményekkel addig, amíg hírmondó sem marad hivatalnokainkból és vezetőinkből. Lehet törvény a nyelvünk használatára, nem lesz ahol és akivel használni.
Persze, hogy takarékoskodni kell, persze hogy kevesebb köztisztviselőre, hivatalra van szükségünk, mert nem lehet annyi nálunk is, mint a népességszámban négyszer, gazdaságilag meg száznégyszer, vagy ki tudja, mennyiszer nagyobb, velünk össze sem hasonlítható Németországban. Fel sem kellett volna duzzasztani, ezt jól tudjuk, de a mostani, friss átszervezések, leépitések, hogy miért történnek, ahhoz nem kell nagyító és értelmező szótár. „Székek” és sorsok inognak, és húzzák a szőnyeget s a lehetőségeket a lábunk alól.
Hát persze, hogy nem kell elmenni mindenért a városba, a központba ügyintézni, és néha az uralkodó hatalom gőgjével, arroganciájával rendelkező hivatalnokok packázásait tűrni – mondják. Most már lehet interneten is kérni, letenni, befizetni, visszakapni satöbbi. Elektronikusan (vagy fizikai személyeknek postán) lehet adóbevallást, áfa-és járulékbevallást, mérleget küldeni, és újabban már adóigazolást (atestare fiscală) is kérni, egy júniusban megjelent 2014-es pénzügyminiszteri rendelet szerint.
Ez mind igaz, csak az is igaz, hogy minket olyan váratlanul és felkészületlenül ér minden, akár az első téli havazás. Mert ahogy az első hó ellen sosincs orvosság, itt sem történt meg az adófizetők lassú és folyamatos felkészítése, átképzése egy olyan elektronikus rendszerhasználatra, ami követelményeivel utol szeretné érni Európa nyugati, egy cseppet sem kommunista vagy átfestett kommunista tejen nőtt demokráciáját. S „csak” annyi különbséggel, hogy ott a demokráciát, a bürokráciát, a civilizált ügyintézést nem egyszerre és hidegzuhanyként kapták a nyakukba az állampolgárok, nem egy rosszul átaludt éjszaka után találta ki valamilyen aberráns újkori diktátorocska. Lassan, megfontoltan, hosszú távra tervezték, annyira – ha csak a telekkönyvi rendszert nézzük – hogy századok után is megállja a helyét, jobbat azóta sem tudtak kitalálni, pedig nagyon akartak. A tejet fejő, sajtot, ordát készítő hegyi embereket sem lehetne átmenet nélkül egy modern, automatizált, számítógéppel vezérelt fejőgépes, nagyüzemi állattartásba áttelepíteni csak úgy ukk-mukk-fukk. Mindennek meg kell legyen a kihordási ideje, ha nem, olyanra is sikerül.
Hasonlóan, a pénz-és adóügyi dolgainkban, van, aki még nem tud internetezni, s nem is tud már, vagy ideje sincs megtanulni, van akinek nem tellett számítógépre, van, ahol nincs internet-hozzáférés, van, ahol azt sem tudják, hogy eszik-e vagy isszák? Így hát, ha az a jól karcsúsított hivatal sincs, hogy a szomszédék Marikája, aki ott dolgozott, segítsen az ügyek intézésében, akkor bizony le kell vetni a munkaruhát, be kell zárni egy napra a kisboltot, a műhelyt, és menni kell, költeni pénzt és időt, ha kérni vagy leadni kell a papírokat, vagy ha baj van az adóval.
Sehogy sem jó nekünk, mint a fára mászó kecskebékának. Természetesen modernizálódni, haladni is kell, és ki venné magára, hogy útjába áll a jó irányba menő változásoknak. De ha még az elején mindig van is egy kis ellenállás, ha félünk is egy kicsit az ismeretlentől, szívósak vagyunk, tesszük, ami célszerű és ésszerű. Csak a fejetlenséget, a szervezetlenséget és a hamis szándékkal kitalált dolgokat nem fogja az agyunk, ezt az erőltetett, esztelen menetet, ami itt és most folyik, ezt a kecskebékát nagyon nehezen veszi be gyomrunk.
S közben a nagy léptékű dolgok mellett figyelnünk kell cégeink munkaügyeinek rendbentartására falun és városon egyaránt, mert horrorisztikus az ellenőrzések és büntetések mértéke, a munkáltató kötelességeinek száma és bonyolultsága, vállalkozásának méretétől függetlenül. Már az irracionalitás határát is túllépte az, amikor a legújabb munkaszerződés (most jelent meg!) kötelező részévé teszi a kis boltos egyetlen (ha a tulaj önmagát alkalmazta, akkor is!) alkalmazottjának a munkaköri leírás készítését, és a munkahelyi értékelés kritériumainak leszögezését, azokat a teljesítendő célokat, amelyeket el kell érnie a munkája során. Még akkor is, ha ő, saját maga az alkalmazott. Mert az ő személyzeti dossziéjában is minden ilyen irománynak kötelező benne lenni. Nincs kivétel! Nagyon nagy a vállalkozók felelőssége, a vállalkozóké, és nem a könyvelőké, mert a munkavédelem, a munkafeladatok megállapítása, a belső rendszabályzat megírása nem a könyvelő munkája!
S a legújabb hír az, hogy készülnek a féléves 394-es jelentés havi formájának bevezetésére. Ez azt jelenti, hogy havonta jelenteni kell elektronikus formában minden egyes szállítótól kapott, és az összes vevőnek kiadott áfás számla adatait. Ezt eddig is jelentettük, csak félévente.Most, hogy még jobban megkönnyítsük az adóhatóság ellenőrzési munkáját, havonta fogjuk letenni. Így keresztellenőrzéssel azonnal látni lehet, hogy a vevőnk letette a számlát, s mi nem. A vállalkozóknak itt is nagyon megnő a felelőssége, mert nem lehet majd két hónapos késéssel a zsebben tartott, vagy az autó kesztyűtartójában kallódó számlákkal viccelni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése