Megjelent: Csíki Hírlap, 2011. 08.09, kedd
Az utóbbi időben nagyon sokféle ellenőrzésnek vannak alávetve a cégek és az egyéni vállalkozók. És ez csak fokozódhat,mert ahogy a gazdaság alakul, hogy ne mondjam, romlik, úgy nő az államkassza bélpoklossága, feneketlen éhsége. Ellenőriznek az adóhivatal emberei, a pénzügyőrség, a gazdasági rendőrség, a munkaügyi felügyelőség, a fogyasztóvédelem, a vámosok, a szerzői jogvédelem illetékesei, az állategészségügy, a tűzoltóság, a környezetvédelem, és számtalan szebbnél szebb nevű, három-vagy több betűs hivatal, szakáganként vagy huszonakárhány , a felsoroltakon kívül .
Az ellenőrzés történhet „hivatalból” , mert sorra kerültünk, a mi hívásunkra például, mert áfát igénylünk vissza, de lehetünk irigység- és feljelentés áldozatai is. De az is lehet, hogy az ellenőrző szerveknek ki van adva feladatul, hogy bizonyos tevékenységű vállalkozásokat, újból és újból le kell ellenőrizni. Az ilyen, gyakran ellenőrzött tevékenységek közé tartoznak a nagy „csalási kockázatba”sorolt építőipar, faipar, vendéglátóipar (beleértve a mindenféle tipusú szállásadást), a kereskedelem, a szállitás, satöbbi. Most gyakran ellenőriznek együtt a gazdasági rendőrség, pénzügyőrség, munkavédelem, adhatóság, vám- és adó ellenőrök a helyi rendfenntartókkal együtt.
Szóval minél nehezebb a vállalkozásoknak, mert már háromszor négyszer annyit kell talpalni ugyanazért vagy kisebb bevételért, annál nagyobb a korrupció és a küzdelem az életben maradásért, a „ lehető legtöbbet vagy mindent feketén, mert az a tied” jelszó alatt . „Miért lennék bolond, hogy számlát, nyugtát adjak, s ha adok is, minek kellene azt lekönyvelni, vagy azután áfát, adót fizetni? Sohasem tettem és a szomszédom, barátom s a komám sem teszi.”
Érthető, hogy nem mindig vagyunk jogkövetőek (mély tisztelem a kivételnek!), mert mehetett évekig a maga útján sok minden és tudjuk, Amerikában sem illett megkérdezni, hogy honnan volt az első millió dollárja a dédpapának.
Tehát ment feketén vagy egyrészt feketén ,s minél inkább beleszoktunk évek alatt a törvény elkerülésének gyakorlatába, annál váratlanabbul és fájdalmasabban tapasztaljuk meg az ellenőrzés torturáit.
Az is érthető hogy fel sem fogjuk, eszünkbe sem jut, mert nem ismerjük a törvényeket, hogy, ha elkapják a frakkunkat, mekkora a felelősségünk , hogy valódi „ügy” lehet belőle, például az adócsalás vagy a munkaszerződések hiánya miatt, még komoly bajunk is lehet . Azt gondoljuk, hogy ezt is megússzuk, mint az összes többit. Nem tanultuk meg, nem tanított meg rá senki, az állam sem, pedig bölcs mondás és prédikáció formájában sokszor hallhattuk: meg kell adni a császárnak, ami a császáré… , és most nem írom le folytatást, sokan tudják és azt is, hogy mostanában, az ellenőrzések keresztes hadjáratában, a sors, legtöbb esetben azokat igazolja, akik komolyan vették a bibliai tanításokat és odaadták, „legalább részben” a császár jussát.De az is elég, ha ismerjük a hüvelykujj szabályt!
De mihez kezdjünk az ellenőrzéssel, az ellenőrökkel, ha jött az elkerülhetetlen, mi a kisebbik rossz, amit tehetünk vagy mondhatunk a minket ellenőrzőknek?
Utána érdeklődtem , hogy ki mit tanácsol? Érdeklődtem ellenőr ismerősömtől, vállalkozótól, ügyvédtől és könyvelő társamtól, leírom ami ebből kikerekedett.
Ha egy bejelentett ellenőrzés alanyai vagyunk, akkor jobbak a lehetőségeink, mert a bejelentkezéstől az ellenőrzésig van időnk mindent előkészíteni, amit kértek, és csakis azt, felkészülhetünk, tanácskozhatunk a könyvelőnkkel vagy az ügyvédünkkel. És halasztást is kérhetünk, ha nem megfelelő az időpont.
Ha egy váratlan, rajtaütésszerű ellenőrzés alanyai vagyunk, akkor már nehezebb a helyzetünk.
De minden helyzetben fogadjuk udvariasan az ellenőröket és álljunk készségesen rendelkezésükre. Szükséges tudnunk pontosan, hogy miért jöttek és kit képviselnek. Ezt hivatalból meg kell tenniük, de nem baj, ha még rákérdezünk udvariasan és pontosítunk: ne haragudjon, nem értettem a nevét és hogy honnan is jött? Ha bátrak voltunk a tevékenységünkben eddig, bármit tettünk vagy nem tettünk, akkor maradjunk ezután is bátrak, de szerények és ne ellenségeskedjünk. Higgyük el, legalábbis előlegezzük meg, hogy a tudásuk, a gyakorlatuk, a szimatuk azon a szakterületen, amiben a feladatuk ellenőrizni, sokkal nagyobb mint a miénk. Csak és kizárólag azt adjuk amit kérnek és arra válaszoljunk, amit kérdeznek. Ne magyarázkodjunk, ne mentegetőzzünk. Vegyük elő a mindig kéznél lévő , pénzügy által beiktatott ellenőrzési naplót, ahová minden ellenőrző szervnek kötelessége beírni azt ott kért adatokat. Ez azért is jó, hogy már az elején megtörténjen, mert ebből látszik, hogy mi tudjuk, ez a kötelességünk, ismerjük a törvényt, az is látszik, hogy esetleg már mások is voltak nálunk ellenőrzésben, több esetben is akár, és hogy nem félünk az ellenőrzéstől.
Tudnunk kell, hogy ha nem értünk románul, vagy ha nem tudjuk mit válaszoljunk, jogunk van segitségre, a könyvelőnkre vagy egy ügyvédre. Kérjünk tanácsot, segítséget ! Ne nyilatkozzunk olyan dolgokról, amelyeket nem ismerünk megbízhatóan, és addig amíg nem jönnek segítségünkre, ne írjunk alá olyan dolgokat, amelyekkel nem értünk egyet, vagy úgy gondoljuk bajunk származhat belőle, bár megtagadni az aláírást nem lehet, mert az az ellenőrzés akadályoztatásának minősül. A jegyzőkönyv aljára alul odaírhatjuk, ha másféle álláspontot képviselünk és ezt külön aláírjuk.
Tévéből, újságokból tudjuk, hogy az ellenőröknél is van ellenőrzés, leépítések is folynak , ott is harc folyik a megélhetésért, egymástól is tartanak néha, mert ahogy fent írtam soha nem jönnek egyedül, minimum ketten vannak, tehát nagyon vigyázzunk arra mit teszünk és mit mondunk.De mindenképpen teremtsünk megfelelő körülményeket nekik, nyugodtan megkínálhatjuk kávéval vagy vízzel, üdítővel, legfennebb nem fogadják el, de ne hívjuk őket bárba, kocsmába és mással se kísérletezzünk, legyünk körültekintőek.
Bármilyen segítségre van szükségünk vagy nem tudjuk mit tegyünk az adott esetben, mindenképpen kérjünk tanácsot könyvelőnktől vagy keressünk fel egy ügyvédet.
Az ellenőrzés történhet „hivatalból” , mert sorra kerültünk, a mi hívásunkra például, mert áfát igénylünk vissza, de lehetünk irigység- és feljelentés áldozatai is. De az is lehet, hogy az ellenőrző szerveknek ki van adva feladatul, hogy bizonyos tevékenységű vállalkozásokat, újból és újból le kell ellenőrizni. Az ilyen, gyakran ellenőrzött tevékenységek közé tartoznak a nagy „csalási kockázatba”sorolt építőipar, faipar, vendéglátóipar (beleértve a mindenféle tipusú szállásadást), a kereskedelem, a szállitás, satöbbi. Most gyakran ellenőriznek együtt a gazdasági rendőrség, pénzügyőrség, munkavédelem, adhatóság, vám- és adó ellenőrök a helyi rendfenntartókkal együtt.
Szóval minél nehezebb a vállalkozásoknak, mert már háromszor négyszer annyit kell talpalni ugyanazért vagy kisebb bevételért, annál nagyobb a korrupció és a küzdelem az életben maradásért, a „ lehető legtöbbet vagy mindent feketén, mert az a tied” jelszó alatt . „Miért lennék bolond, hogy számlát, nyugtát adjak, s ha adok is, minek kellene azt lekönyvelni, vagy azután áfát, adót fizetni? Sohasem tettem és a szomszédom, barátom s a komám sem teszi.”
Érthető, hogy nem mindig vagyunk jogkövetőek (mély tisztelem a kivételnek!), mert mehetett évekig a maga útján sok minden és tudjuk, Amerikában sem illett megkérdezni, hogy honnan volt az első millió dollárja a dédpapának.
Tehát ment feketén vagy egyrészt feketén ,s minél inkább beleszoktunk évek alatt a törvény elkerülésének gyakorlatába, annál váratlanabbul és fájdalmasabban tapasztaljuk meg az ellenőrzés torturáit.
Az is érthető hogy fel sem fogjuk, eszünkbe sem jut, mert nem ismerjük a törvényeket, hogy, ha elkapják a frakkunkat, mekkora a felelősségünk , hogy valódi „ügy” lehet belőle, például az adócsalás vagy a munkaszerződések hiánya miatt, még komoly bajunk is lehet . Azt gondoljuk, hogy ezt is megússzuk, mint az összes többit. Nem tanultuk meg, nem tanított meg rá senki, az állam sem, pedig bölcs mondás és prédikáció formájában sokszor hallhattuk: meg kell adni a császárnak, ami a császáré… , és most nem írom le folytatást, sokan tudják és azt is, hogy mostanában, az ellenőrzések keresztes hadjáratában, a sors, legtöbb esetben azokat igazolja, akik komolyan vették a bibliai tanításokat és odaadták, „legalább részben” a császár jussát.De az is elég, ha ismerjük a hüvelykujj szabályt!
De mihez kezdjünk az ellenőrzéssel, az ellenőrökkel, ha jött az elkerülhetetlen, mi a kisebbik rossz, amit tehetünk vagy mondhatunk a minket ellenőrzőknek?
Utána érdeklődtem , hogy ki mit tanácsol? Érdeklődtem ellenőr ismerősömtől, vállalkozótól, ügyvédtől és könyvelő társamtól, leírom ami ebből kikerekedett.
Ha egy bejelentett ellenőrzés alanyai vagyunk, akkor jobbak a lehetőségeink, mert a bejelentkezéstől az ellenőrzésig van időnk mindent előkészíteni, amit kértek, és csakis azt, felkészülhetünk, tanácskozhatunk a könyvelőnkkel vagy az ügyvédünkkel. És halasztást is kérhetünk, ha nem megfelelő az időpont.
Ha egy váratlan, rajtaütésszerű ellenőrzés alanyai vagyunk, akkor már nehezebb a helyzetünk.
De minden helyzetben fogadjuk udvariasan az ellenőröket és álljunk készségesen rendelkezésükre. Szükséges tudnunk pontosan, hogy miért jöttek és kit képviselnek. Ezt hivatalból meg kell tenniük, de nem baj, ha még rákérdezünk udvariasan és pontosítunk: ne haragudjon, nem értettem a nevét és hogy honnan is jött? Ha bátrak voltunk a tevékenységünkben eddig, bármit tettünk vagy nem tettünk, akkor maradjunk ezután is bátrak, de szerények és ne ellenségeskedjünk. Higgyük el, legalábbis előlegezzük meg, hogy a tudásuk, a gyakorlatuk, a szimatuk azon a szakterületen, amiben a feladatuk ellenőrizni, sokkal nagyobb mint a miénk. Csak és kizárólag azt adjuk amit kérnek és arra válaszoljunk, amit kérdeznek. Ne magyarázkodjunk, ne mentegetőzzünk. Vegyük elő a mindig kéznél lévő , pénzügy által beiktatott ellenőrzési naplót, ahová minden ellenőrző szervnek kötelessége beírni azt ott kért adatokat. Ez azért is jó, hogy már az elején megtörténjen, mert ebből látszik, hogy mi tudjuk, ez a kötelességünk, ismerjük a törvényt, az is látszik, hogy esetleg már mások is voltak nálunk ellenőrzésben, több esetben is akár, és hogy nem félünk az ellenőrzéstől.
Tudnunk kell, hogy ha nem értünk románul, vagy ha nem tudjuk mit válaszoljunk, jogunk van segitségre, a könyvelőnkre vagy egy ügyvédre. Kérjünk tanácsot, segítséget ! Ne nyilatkozzunk olyan dolgokról, amelyeket nem ismerünk megbízhatóan, és addig amíg nem jönnek segítségünkre, ne írjunk alá olyan dolgokat, amelyekkel nem értünk egyet, vagy úgy gondoljuk bajunk származhat belőle, bár megtagadni az aláírást nem lehet, mert az az ellenőrzés akadályoztatásának minősül. A jegyzőkönyv aljára alul odaírhatjuk, ha másféle álláspontot képviselünk és ezt külön aláírjuk.
Tévéből, újságokból tudjuk, hogy az ellenőröknél is van ellenőrzés, leépítések is folynak , ott is harc folyik a megélhetésért, egymástól is tartanak néha, mert ahogy fent írtam soha nem jönnek egyedül, minimum ketten vannak, tehát nagyon vigyázzunk arra mit teszünk és mit mondunk.De mindenképpen teremtsünk megfelelő körülményeket nekik, nyugodtan megkínálhatjuk kávéval vagy vízzel, üdítővel, legfennebb nem fogadják el, de ne hívjuk őket bárba, kocsmába és mással se kísérletezzünk, legyünk körültekintőek.
Bármilyen segítségre van szükségünk vagy nem tudjuk mit tegyünk az adott esetben, mindenképpen kérjünk tanácsot könyvelőnktől vagy keressünk fel egy ügyvédet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése