Még egy év válság és a lelki állóképesség

Megjelent: Csíki Hírlap, 2009. 02. 17, kedd

Biztosan közgazdasági Nobel-díjat kapna az a bölcs, aki meg tudná mondani, hogy ezekben a szokatlan időkben hogyan kell viselkednie az embereknek, a gazdaság szereplőinek, a bankoknak, a kis- és nagyvállalkozónak, a munkaadónak vagy a munkavállalónak, de még a kormányoknak is, annyira szokatlan, mélyreható változásokat okoz ez a válság. Tudjuk, hallottuk, hogy volt, van sokféle bankválság, pénzügyi válság, gazdasági válság, van már rendszerválság is, de olvastam, hogy ez az átfogó nagy válság jellemválságot is fog hozni. 

 

Mi az, hogy etikátlan?

Megjelent: Csíki Hírlap, 2009. 02. 03, kedd

Mit gondolnak, most például etikus vagy etikátlan a kormány, hogy a kínlódó cégekért, emberekért, milliókért nem tesz semmit, vagy legalábbis nem olyan gyorsan, mint kellene? Vagy inkább én vagyok az etikátlan, mert merem bírálni félelem nélkül a kormányt (hál’istennek, mert legalább a sajtóból elmúltak a Ceausescu-idők), a magas kormányt? 

 

Vajon mi vár ránk 2009-ben?

Megjelent: Csíki Hírlap, 2009. 01. 06, kedd

Elmúlt az ünnep, a legszebb, legjótékonyabb, bút-bajt felejtető, fészekmeleg szeretetünnepünk, a karácsony. Eltelt szilveszter is, ez a máskor nagy tervekkel, fogadalmakkal teli, zajos világi ünnep, és úgy tűnik, mintha egy kicsit fázósabb, didergősebb lett volna, mint régen. Nem mindenki mert és tudott önfeledten belemerülni a mulatásba, mint máskor.

Nem volt felhőtlen a jövőbe tekintés, és fogadalmak helyett csak hessegtettük a gondolatainkba betoluló aggodalmakat: ma még nincs itt az ideje, ma még ne gondoljunk semmi rosszra, ma még ne aggodalmaskodjunk. Majd, ha elmúlik az ünnep. Általában nem szeretjük a bizonytalant, azt, ami idegen, ismeretlen, kifürkészhetetlen, de úgy, ahogy most elnézem, rég nem indultunk új esztendőben ilyen titkokkal terhes utakra. 

 

Karácsonyi gondolatok arról, hogy van jó a válságban

Megjelent: Csíki Hírlap, 2008. 12. 23, kedd

A nagy karácsonyi készülődésben már majdnem-majdnem elfeledkeztem a válságról, persze csak azokon a hétvégi napokon, amikor otthon és nem a munkahelyen kellett dolgozni. Remélem, még nagyon sok kedves olvasóm így van ezzel. Mert ez a jobbik eset.

Ez időtájt az szokott lenni, hogy amíg az asszony a karácsonyi takarítással, díszítéssel, a függönyökkel, az ajándékvásárlással, vanília és fahéj illatú bejglivel tusakodik, addig a férfiember egy válságos kocsma kisebb készletét szerzi be jóféle itókából. Tevékenysége koronájaként pedig, a tévézés mellett, fejszével, fűrésszel és egyéb fehér fegyverekkel legyőzi a gonosz vastag fenyőtörzset, végrehajtva a világ legbékésebb fegyvertényét: előkészíti díszítésre az angyalnak a karácsonyfát. 

 

Mi a jó a válságban? (2.)

Megjelent: Csíki Hírlap, 2008. 12. 09, kedd

Sohasem gondoltam volna, hogy eljön az idő, amikor mi is, akik pedig csak négyévente egyszer rúgunk a votat nevű labdába, türelmetlenül várjuk az új kormányt, és az Ő gazdaságélénkítő programját. Mert amíg más országokban azzal foglalkoznak, mit találjanak ki, hogy elinduljon, vagy legalábbis ne zuhanjon szabadesésben tovább a gazdaság, mi még azt sem tudjuk, hogy is állunk, mi a valóság, még mindig hisszük is, nem is, hogy válság van. Truman volt amerikai elnök mondta: „a recesszió az, hogy a szomszédod elvesztette az állását, a gazdasági válság az, ha te is elveszted”. 

 

Mi a jó ebben a válságban?

Megjelent: Csíki Hírlap, 2008. 11. 25, kedd

A Csíki Hírlap állandó gazdasági szakértője, Lázár Anna, akinek Pénz-ügy néven kéthetente jelentkező rovata van lapunkban, most a szokásosnál bő­veb­ben fejti ki, amit az átlagember annyira még nem lát: a csíki vállalkozói körökbe is már eléggé mélyen beférkőző gazdasági válság következményeit. A valós tapasztalatokon alapuló tényleírás meghök­kentően sötét képet fest, de szerencsére ebben a bajban is van valami, ami jó.

Tudom, hogy most azt hiszik, elment az eszem, és elkezdem dicsérni a válságot. Nem én találtam ki, olvastam. Mert azt már leszögezhetjük, hogy most válság van. 

 

„Nincs apróm, 10 banit nem tudok visszaadni...”

Megjelent: Csíki Hírlap, 2008. 11. 11, kedd

Hát legyen! Mindig legyen kéznél az a fránya apró! Mert lehet, hogy 10 bani 40 millió régi lejbe kerülhet!

Addig sírunk, kesergünk globálisan, hogy elfelejtjük megnézni, mi történik lokálisan. Zajlik a válság, de közben zajlik az élet. Mármint a választási kampánynak nevezett cirkuszon kívül. Mert történtek sunyi „apróságok”, felsorolok párat.