Van egy jó hírem, és van még....

Megjelent: Csíki Hírlap, 2010. 03. 03, szerda

Kezdem az elsővel. Nagyon jó az, hogy egy pénzügyminiszteri határozat alapján, előzetes ellenőrzés nélkül adják vissza a cégeknek az 5000 és 10000 lej közötti áfa-követeléseket. Máris vannak olyan cégek, amelyek örömmel konstatálhatták, hogy ennyire egyszerűsödött az eljárás, mert már visszakapták a kért áfát, sokkal, de sokkal hamarabb, mint remélni merték. Azért jó megoldás ez ebben a nincstelenségben, ebben a pénzínséges világban. Ha nem is tűnik olyan nagynak ez az összeg (kisebb vállalkozásoknál igenis az!), nem mindegy, hogy sanyarogva lessük hónapokig, hogy mi lesz már, mert a sok ellenőrzéssel leterhelt adóellenőrök nem érnek rá, vagy éppen keresztellenőrzésekre kell várni, amivel mint a gumi, úgy nyúlt a visszaadások határideje, vagy egykettőre visszakapod, és legalább te gazdálkodsz ezzel az összeggel, nem az állam. 

 

Mit alapítsunk: egyéni vállakozást vagy kft.-t?

Megjelent: Csíki Hírlap, 2009. 03. 31, kedd

Nem könnyű átállni sem a téli, sem a nyári időszámításra, mert alkalmazkodnunk kell valamihez, ami nem rajtunk múlik, s nem tűnik világrengető dolognak, mégis nehezünkre esik a váltás és megmorogjuk mindkét alkalmat. Nem szeretjük a változást még ilyen aprónak tűnő dolgokban sem. 

 

Kell vagy nem kell újrakódolni a cégeket?

Megjelent: Csíki Hírlap, 2009. 03. 17, kedd

Most, miután kalandosan, mégis méltóságteljesebben és egyenesebb gerinccel, mint bármikor, duplán is megtartottuk ezt a lélekmelengető, minden tavaszi csodálatos ünnepünket, és két-háromsoros vaskordonok nélkül meghallgattuk helyi elöljáróink eddigi legszebb márciusi beszédét, nehéz visszarángatnunk magunkat a mindennapokba. 

 

S akkor hová álljanak a belgák?

Megjelent: Csíki Hírlap, 2009. 03. 03, kedd

Mert már szinte négy hónapja új kormányunk van, de mintha megállt volna az idő Bukarestben, elveszítették a kormányrudat. Még mindig nem történik semmi határozott, azonkívül, hogy kifizették a tavalyi tartozásaik egy részét azoknak a csődbe és csőbe húzott cégeknek, amelyek szolgáltatói és építői, beszállítói voltak az államnak. S ezenkívül? Még mindig cserélgetik a helyi vezetőket, még nagyobb bizonytalanságot indukálva az amúgy is bizonytalanságban, a dolgok kérészéletűségében tobzódó életünkbe. 

 

Még egy év válság és a lelki állóképesség

Megjelent: Csíki Hírlap, 2009. 02. 17, kedd

Biztosan közgazdasági Nobel-díjat kapna az a bölcs, aki meg tudná mondani, hogy ezekben a szokatlan időkben hogyan kell viselkednie az embereknek, a gazdaság szereplőinek, a bankoknak, a kis- és nagyvállalkozónak, a munkaadónak vagy a munkavállalónak, de még a kormányoknak is, annyira szokatlan, mélyreható változásokat okoz ez a válság. Tudjuk, hallottuk, hogy volt, van sokféle bankválság, pénzügyi válság, gazdasági válság, van már rendszerválság is, de olvastam, hogy ez az átfogó nagy válság jellemválságot is fog hozni. 

 

Mi az, hogy etikátlan?

Megjelent: Csíki Hírlap, 2009. 02. 03, kedd

Mit gondolnak, most például etikus vagy etikátlan a kormány, hogy a kínlódó cégekért, emberekért, milliókért nem tesz semmit, vagy legalábbis nem olyan gyorsan, mint kellene? Vagy inkább én vagyok az etikátlan, mert merem bírálni félelem nélkül a kormányt (hál’istennek, mert legalább a sajtóból elmúltak a Ceausescu-idők), a magas kormányt? 

 

Vajon mi vár ránk 2009-ben?

Megjelent: Csíki Hírlap, 2009. 01. 06, kedd

Elmúlt az ünnep, a legszebb, legjótékonyabb, bút-bajt felejtető, fészekmeleg szeretetünnepünk, a karácsony. Eltelt szilveszter is, ez a máskor nagy tervekkel, fogadalmakkal teli, zajos világi ünnep, és úgy tűnik, mintha egy kicsit fázósabb, didergősebb lett volna, mint régen. Nem mindenki mert és tudott önfeledten belemerülni a mulatásba, mint máskor.

Nem volt felhőtlen a jövőbe tekintés, és fogadalmak helyett csak hessegtettük a gondolatainkba betoluló aggodalmakat: ma még nincs itt az ideje, ma még ne gondoljunk semmi rosszra, ma még ne aggodalmaskodjunk. Majd, ha elmúlik az ünnep. Általában nem szeretjük a bizonytalant, azt, ami idegen, ismeretlen, kifürkészhetetlen, de úgy, ahogy most elnézem, rég nem indultunk új esztendőben ilyen titkokkal terhes utakra.