Új cashflow sportjátékok a láthatáron!

Megjelent: Csíki Hírlap, 2011. 02. 28, kedd 

„Mindaz, ami mögöttünk van, és mindaz, ami előttünk áll, jelentéktelen
csekélység ahhoz képest, ami bennünk lakozik.”(Oliver Wendel Holmes)

Ami körülöttünk zajlik nap mint nap, meghatározza az életünket, még az is, hogy most vámos-vadászat folyik. Ennek a hirtelen reflektorfénybe került, nemzeti vámos-sportnak, amit félig előttünk, félig zárt ajtók mögött játszanak, észak-dél, kelet-nyugat irányban, lentről fel és fentről le, rég ismeretesek a szabályai, a legjobb játékosait, a sztárokat is minden határ és nem határ menti városban és faluban
ismerték. Időtlen idők óta fejlődik, gyarapodik, s ha csak arra gondolunk, hogy egy jobbacska játékos pozíció ára honnan hová fejlődött, sejthetjük (ha felfogni képtelenek is vagyunk), hogy milyen jóféle sportjáték volt ez.

Valóságos vendetta

Megjelent: Csíki Hírlap, 2011. 02. 01, kedd 

Hihetetlen, hogy az utóbbi félévben 500 törvény és törvénymódosítás jelent meg az adóval, számvitellel kapcsolatosan, igazi „vérbosszú” a vállalkozók, könyvelők és mindazok ellen, akiknek ezeket alkalmazniuk kell. Így nagyon nehéz dolgozni, nem lehet ebben a dzsungelben eligazodni, a tudás, az ismeretek biztonságát érezni – csak legalább egy fél évig! Mintha minden futóhomokon állna, de legalábbis egy elszabadult futószalagon. 

Pár nap, és választani kell, áttérünk-e a mikroadóra?

Megjelent: Csíki Hírlap, 2011. 01. 18, kedd 

 

"Hat szolgát tartok,  

hat jó legényt,
(Nekem mely iskola!)
A nevük: Mit, Mikor, Miért,
Hogyan, Hol, Kicsoda. " Rudyard Kipling

Sokunknak dönteni kell a cégeink adózási rendszerét illetően január 31-ig, és még egy halom kérdés nem világos ezzel kapcsolatosan. Olyan törvény, természetesen, még nem született Romániában (lehet, máshol sem), amelyik egyértelmű lenne. Mármint olyan, hogy van benne egy kijelentés, és érti, tudja mindenki, mit szabad, mit nem, mit kell tennie, vagy mit nem. Dehogy van ilyen román törvény!

Boldog új évet – sikereset és szorgost, mert sok a tennivaló

Megjelent: Csíki Hírlap, 2011. 01. 04, kedd

Annyi a változás a 2011-es év elejére, mint csillag az égen vagy fűszál a réten, persze, enyhe költői túlzással. Az év utolsó felében, de a legvégén is, mert egy jó része december 30-án jelent meg, a kormány jól „nekidurálta” magát, és egy csomó beváltatlan ígéretét (és olyat is, amit nem ígért) papírra vetette, illetve törvénybe foglalta. Ilyen például a 117-es sürgősségi kormányrendelet is, amely a 891-es Hivatalos Közlönyben jelent meg, és ami 37 oldalon sorolja a változásokat. Változott minden szinten, szinte minden, hogy egy régi reklámszöveget idézzek, legalábbis mindenből valami: a nyereségadó, jövedelemadó, mikróadó, áfa, jövedéki adó, adóbevallás, a minimálbér, munkakönyv, a munkatörvénykönyv, a nyugdíjjal kapcsolatos rendelkezések, a munkanélküli segély, a minimálbér, a gyerekneveléssel kapcsolatos rendelkezések, adóügyi eljárások, az adócsalással kapcsolatos, a számviteli rendelkezések, a társasági törvény – felsorolni nem lehet. 

 

Kivánságok és reménységek ideje van

Megjelent: Csíki Hírlap, 2010. 12. 21, kedd 

Mindenkinek nehéz volt a most múló év, de annak a kis- és középvállalkozói rétegnek, amely rendes gazdasági körülmények között, egy rendes országban a fejlődés motorja, a gazdaság munkára fogott igásállata, a legtöbb adót tejelő fejőstehene, a munkaerő nagy részét foglakoztató munkaadó, -satöbbi, satöbbi-, nagyon nehéz évet kell zárnia.

Mielőtt jó lehet, először rossz lesz (2.)

Megjelent: Csíki Hírlap, 2010. 12. 07, kedd


A fenti címet adtam nemrég egy írásomnak. Az nagyrészt makrogazdasági kilátásokról, gazdaságpolitikai intézkedésekről szólt, amelyek távolinak tűnnek, és nem tudhatjuk, hogy pontosan mikor és milyen konkrét következményekkel járnak. Most azonban azokról írok, amelyek itt kopogtatnak a kisebb-nagyobb cégek, vállalkozások s a könyvelők kapuján. 

 

Advent előtti gondolatok

Megjelent: Csíki Hírlap, 2010. 11. 23, kedd

Emlékeznek, mekkora volt az (irreális) optimizmus még 3-4-5 stb.évvel ezelőtt? Hitelt hitelre vett fel mindenki, a jólét megállíthatatlannak látszott. Történt akkor, azokban a bolond időkben, az egyik céges ügyfelem felvett egy olyan munkást, aki addig, 33 évesen sohasem volt alkalmazott, nem volt munkakönyve. Alig telt el három hónap, fizetési igazolást hozott, hogy ki kellene tölteni, mert hitelt szeretne felvenni az egyik legnagyobb bankunktól. Felkaptam a fejem, hitelt felvenni, minimálbérre, három hónap munkaidő után, évekre? Nem hittem a fülemnek, dolgozott bennem még a bankos múltam, az óvatosság, a beidegződés, hogy a bank akkor ad esernyőt, mikor süt a nap, és akkor veszi el, amikor esik az eső. S most akkor mi történt?