Miközben látszólagos és valóságos, hangos és dörgedelmes meccs folyik mindenütt: a médiában, a pártok között, összeszorult szívünkben egy újabb (belső, békebeli!) „ békeszerződés”, az ország megyéinek újrarajzolása miatt, azalatt a háttérben a sunyi és csendes alapozás nagyon is komolyan elkezdődött.
Válságidőben is szerre nyílnak a bankfiókok a legkisebb helységekben is, szaporodnak a kerületi, városrészekben működő alegységek. Ugyanakkor adóhivatalok szűnnek meg a nagyobb városokban is, nemhogy a nagyközségekben. Megnyomva ismét az ezerszer megnyomorított adófizetőt, mert nem volt elég kiadása eddig egyebekkel, most, ha valamire szüksége van az adóhivataltól, nyakába kell vennie az utat a megyei vagy kisebb regionális központok felé, melyeknek már most, az új elképzelések nélkül is folyamatosan bomlik az egyensúlya. És ez még csak a kezdet, de a tervek szerint igy folytatódik mindennel, tudjuk, az egészségüggyel és egyéb községi és kisvárosi intézményekkel addig, amíg hírmondó sem marad hivatalnokainkból és vezetőinkből. Lehet törvény a nyelvünk használatára, nem lesz ahol és akivel használni.